Megromlott a férjemmel a kapcsolatom? Nektek?

Ja, és off: nem felpontozás miatt írok sehova sem, mert 1. alapvetően segítőkész vagyok, és ha tudok adni választ valamire, akkor adok, lesz**om a százalékaim, 2. valahová néha menekülnöm kell, és olykor nekem ez az oldal az.

De miután neked ilyen baromság eszedbe jutott, nyilván ilyet te szoktál csinálni.

Én olyan ingerült vagyok, hogy nem bírok elviselni semmit, amit csinál. És egyből csúnyán szólok. Nem tudok másképp viselkedni, pedig azonnal meg kell változnom.

Engem az zavar, hogy mindent a szájába kell rágni.

Másik, ami miatt úgy érzem megromlott a kapcsolatunk, hogy nekem ő nagyon hiányzik (egy ölelés, egy viccelődés), de a baba miatt szinte nincs ilyenre egyelőre időnk (2.5 hetes), ő viszont olyan jól tűri. A szexhiányt szintén. Inkább én vagyok már kibukva. Neki jó így is, kivárjuk szépen, addig nem idegesíti magát.

Valahogy nálunk fordítva van, mint kéne, nem a férj érzi magát elhanyagolva a baba miatt, hanem én. Sőt néha féltékeny vagyok a kislányunkra, hogy őt már jobban szereti. Ez is fordítva szokott lenni :-)

Azért próbálok lenyugodni, most még a hormonok is bántanak!