Mit tegyek? Nagyon megromlott apukámmal a kapcsolatom.

Tudom, hogy nem szoktak ilyen kérdéseket ilyen helyeken feltenni, de elkeseredésemben már nem tudok hova fordulni.

21 éves vagyok és egyetemista. Szegeden élek anyukámmal, de előtte apukámmal laktam sokáig egy másik városban. Onnan elköltöztem, mivel nem bírtam tovább elviselni apámat. ( tudom ez csúnya, de sajnos igaz) Kiskoromban nagyon apás voltam, a világért nem lehetett volna minket szétválasztani. A probléma az, hogy apu iszik. Régóta, folyamatosan és sokat. Vannak időszakok (napokban értendő), amikor nem, vagy csak keveset, de aztán minden kezdődik elölről. Kb 16 éves voltam mikor elhatároztam, h elköltözök, mert már annyira frusztrált maga a jelenléte is, és az, h látnom kell, hogy úgy éreztem, megőrülök. Hozzátartozik, hogy mindig otthon rugott be, nem bírtam tőle aludni, mert folyamatosan esett-kelt, tanulni sem, ami természetesen az én hibám volt, miután meglátszott az eredményeimen. Kétszer próbáltam meg vele beszélni, mert többször nem mertem. Mindkét alkalommal azt a választ kaptam, hogy nekem ehhez semmi közöm, és ő nem alkoholista...Miután elköltöztem fél évig nem tartottam vele a kapcsolatot, se telefon, se email, se semmi, mert nagyon csúnyán váltunk el és előtte meg is vert. Mikor felvettem vele a kapcsolatot és újra elkezdtem járni hozzájuk egy ideig azt hittem, hogy normalizálódni fog a viszonyunk, bár továbbra is ivott. Pár hetet ott töltöttem a nyárból, és úgymond megszokta, hogy megint otthon vagyok, megint előkaphat, ha takarítani kell utána, vagy ha rossz passzban van és valakivel kötözködni akar. ( Apám feleségével jó a kapcsolatom, sokat beszélünk apámról, an egy féltestvérem is.) A lényeg, hogy ezalatt a kis idő alatt fokozatosan minden kezdett ugyanolyan lenni, mint azelőtt, hogy elcuccoltam. Mióta hazajöttem Szegedre ismét nem nagyon keressük egymást, bár néha beszélünk telefonon. Nincs kedvem vele találkozni, mert tudom mi lesz a vége, az ivás, ami vonzza maga után az okoskodást, kritizációkat, és azt a rettenetesen flegma viselkedést, amit ilyenkor "gyakorol". Szó szerint lenéz. Nem értem mi tehet tönkre ennyire egy egyébként intelligens embert. Nem tudom megállítani. A hétköznapjaimban azt érzem, hogy nem zavar a hiánya, de rengetegszer álmodok vele és sajnos mindig rosszat. Nem tudom mit tegyek...