Mit csináltok, amikor úgy érzitek, hogy "nem bírjátok"?

Nekem is sokáig tartott, amíg megengedtem magamnak, hogy a délutáni alvás alatt ne házimunkázzak (vagy csak nagyon ritkán), hanem tévézzek, netezzek, barátnőkkel telefonon csacsogjak (egy kivételével mind GYED-en van), kifessem a lábkörmömet, vagy csak aludjak egy órácskát.

17 hónapos a fiam, régóta egyszer alszik napközben, és ez a kb. 2 óra mindig az enyém.

Este 8-kor lefekszik és ami napközben elmaradt,a kkor csinálom meg gyorsan. Főzni reggel szoktam, mielőtt elindulunk a játszótérre.

Én is nagyon ki tudok borulni. Nincs segítségem, mert nagyszülők, testvérek nincsenek. (Illetve tesóm van, csak rá nem lehet számítani sajnos.) Sokszor alig várom, hogy aludjon végre, különben megőrülök. Mióta ez a vacak idő van, egyszerűen semmi nem jó a kislányomnak. Alig akar aludni, alig eszik, sírdogál. Nagyon le tud fárasztani.

Néha olyan jó lenne, ha lenne egy nagymama, felhívnám, és jönne kicsit tehermentesíteni... De nincs. Egyedül vagyok, 5 után ér haza a férjem. Addig meg egyszerűen túl kell élni.

Amikor már végképp nem bírom, kimegyek a teraszra, csapkodok kicsit, vagy sírok egyet.

Most is potyognak a könnyeim, fáradt vagyok, és borzasztó feszült. Iszonyatos hetünk volt. De igyekszem pozitív maradni, majd egyszer jobb lesz. Megyek, iszom egy erős kávét, hátha segít.

Kitartás neked is! Nem vagy egyedül a gondoddal!

Szia!

Fogd meg a gyerkőcöt és menjetek el sétálni, csak úgy a vakvilágba, egyél vmi sütit, vagy fagyit, ne hygyd elaludni csak otthon, jó nagyot fog aludni, ha zavar a kupi fél órát fordíts rá de csak annyi ami abba belefér aztán feküdj le te is és mindketten kipihenten folytatjátok a napot:)

Hasonló cipőben járok, mint Te, csak én még este és éjszaka is egyedül vagyok kisfiammal, párom ugyanis külföldön dolgozik, nagymama, tesó meg több száz kilométerre... Biztasson a tudat, mások is Hozzád hasonlóan éreznek, de ez majd látszik a válaszok számából is... :) Én ezek közül szoktam valamit csinálni, ha már "megőrülök": 5 percet szakítok arra, hogy megigyak egy finom hosszú kv-t, egyedül; eszek valami finomat (hál égnek már arról sikerült leszoknom, hogy mindig édeset egyek ilyenkor); elmegyünk babakocsival sétálni (mivel vidéken lakunk, és minden min. 30 percre van, így egy séta nálunk köbö 2-3 óra is); "táncizunk", azaz karba veszem a kisfiam, és én táncolok, ő meg sikoltozva rötyög :D; beteszek egy fél órás kickbox dvd-t, és próbálom megszakítás nélkül végigcsinálni; netezek egy kicsit (bár egyre kevesebbet, mert ez meg a mozgástól vesz el időt). Tapasztalatom, hogy mióta rendszeresen tornázom (nem a babakocsis séta, hanem valós testedzés), több energiám van, nyugodtabb vagyok én is, és ezt babóm is átveszi.

Plusz engem feltölt az is, hogy mindennap rá tudok csodálkozni, hogy mennyit nőtt/mennyi új dolgot tud már csinálni/mennyit változik a személyisége/napról-napra szebb lesz/és én napról-napra egyre jobban szeretem stb... :)

Én is egyedül vagyok a gyerekre.De muszáj megtanulnunk kezelni ezeket a dolgokat.Én is sokat paráztam ezen.De most is pl itt ülök és közben hallom,hogy már felkelt a drágám a délelőtti szunyának vége(ált 1-1,5 órát alszik ilyenkor fél 10-kor tettem le)be kéne mennem,de nem teszem,mert hallom,h jól elvan,játszik,ha szól,h szüksége van rám megyek.Nem görcsölök már ezen sem.Majd elkészítjük a kaját,ebéd, szundi és lesétálunk anyáék,én párommal elmegyek délután vásárolni és kész,megyünk a gyerekért,játszom vele,fürdés fekvés,alvás.Meguntam folyton görcsölni,idegeskedni,hiszem ezt Ő is megérzi.Ha valamire nem jut időm ma,nagy cucc,majd lesz rá időm holnap.

Én minden reggel úgy kezdem a napot,hogy beveszem a képzeletbeli leszarom tablettát.

Muszáj,mert máshogy nem megy.Megtanultam,hogy csak magamra számíthatok,pedig van segítségem,vagyis lenne,én vagyok felelős a gyermekemért és akár társsal akár társ nélkül is ,de felnevelem,tisztességgel,becsülettel.

Nyugi,ne idegeskedj,élj a gyerekkel, a gyerekért.

Na,most "szólt" úgyhogy megyek.

Kitartás

Szia,

Két energiavámpírom van, 2,5 éves nagyfiú, és 9 hónapos kislány.

Most alszanak, és ez most jóóóóóóóóóóó! :-)

Amúgy a nagy épp torokgyulladásos, nyűgös, anyás és épp tombol a testvérféltékenység, a kicsi fogzik, férjem vidéken dolgozik, naponta hazajár, de reggel 6-kor indul és este 7-re ér haza. Akkor meg már fürdetés, fektetés.

A nagy újabban fél 10-ig kukorékol, nem tudok vele mit kezdeni, a lakás kicsi, ha balhézok vele, felveri a kicsit, ő meg csak cicin hajlandó elaludni, de tegnap is megharapott, szóval ki vagyok mostanság én is.

De amikor alszanak, én is pihenek, netezek, kávézok, tervezgetem a balatoni nyaralást (ami lehet, hogy anyagilag össze se jön, de a remény hal meg utoljára).

És ezek mellett el vagyok kenődve, hogy szeptemberben kezdődik az ovi, és a kisfiam nem lesz itthon napközben, és félek, hogy nehezen viseli majd ő is, én is, sőt a hugi is.

Szóval fel a fejjel, örülj, hgoy most csak a Tiéd, mert 2-3 éves korától a nap nagy részében már nem Te leszel vele!

Kitartás!