Cicatartó anyukák, kaptatok megjegyzéseket a cicára? Hogyan kezeltétek?

Persze, hogy kaptunk :))

Mi most várjuk a babát, és már jönnek a kérdések, "ugye, ha meglesz a baba, a macska kint lesz az udvaron?"

Hát nem lesz. Ugyanígy marad minden. Persze, a kicsi közelébe nem fogom engedni, de szerintem pont a macsek fogja őt nagy ívben elkerülni, ahogy ismerem.

Az én macskám menekül a 8 hónapos lányom elől. :)

Amúgy igen voltak megjegyzések, de szerencsére nem sok, mivel aki ismer az tudja, hogy tisztán tartjuk a lakást, a babszobába nem mehet be a macska. Mikor terhes voltam elkerültem az almot, gyakrabban mostam kezet, amióta pedig megszületett a lányom sokkal többet takarítok.

De amúgy rajong a macskáért. Ha látja a cicát, akkor sikongat neki és tök boldog, úgyhogy nem bánom, hogy itt van egy macsek velünk.

Ha pedig valaki beszól - főleg olyan, aki nem ismer minket, vagy nem járt még nálunk - akkor azzal nem foglalkozom. Láttam én már gyereket felnőni sokkal nagyobb szennyben és mocsokban, pedig még állat sem volt ott...na az nekem sokkal rosszabb, mint az állatok.

Nekünk két macskánk volt, mikor terhes lettem, sajnos 8 hetes voltam, mikor az enyémet elütötték. (a másik cica inkább a férjemé:)) Ők bent aludtak a lakásban, és bent kajáltak a folyosón. Én ezen a rendszeren nem akartam változtatni, amikor 8 hónapos terhes voltam, a férjem elkezdett morfondírozni, hogy amíg bent leszünk a kórházban a babával, ki kell szoktatnia a cicát a sufniba. Hát gondolhatod, olyan sírógörcsöt kaptam, alig bírtam abbahagyni. A macska maradt, azóta is bent alszik, és az azóta csatlakozott két kandúrral bent eszik. A csapathoz tartozik még egy középtermetű kutya, ő nem jöhet be a lakásba.

A fiam elmúlt egy éves, és imádja a jószágokat. Amikor látom a boldog kis arcát, amint a kertben az állatok után rohangál, vagy a kutyával bandázik, tudom, hogy jól csináljuk.

Beszólásokat kapok, de nem foglalkozom velük. Ha valaki elkezd okoskodni, csak hümmögök, és mást hozok szóba, ha nagyon erőszakos, elmondom a véleményem. Nem emeljük emberszintre az állatainkat, de családtagok. Szeretjük őket. Leginkább az anyós célozgat folyton rá, hogy kint kellene etetnünk a macskát, de az én házam, majd én eldöntöm, hol eszik. Amúgy leginkább azok értetlenkednek, akiknek nincs is kutyájuk, macskájuk, vagy úgy tartanak állatot, hogy az csak úgy "van".

Van egy bichon havenese kutyánk és egy sziámi cicánk és mind a kettő a házban él,családtagként kezeljük őket :D

Gondolhatod,hogy miket mondtak,mikor terhes voltam a lányunkkal.De én közöltem,hogy a macskánk csak az udvarra szokott kimenni(azt is úgy,hogy ott vagyunk kint,különben a házban van),a kutyánk meg nem szeret kimenni,csak akkor megy ki,ha elvégzi a dolgát.

Erre elkezdték mondani a párom szülei,hogy akkor biztos a ház van tele fertőzéssel miattuk,mert nincsenek kint.

Ha bármi bajuk van,rögtön viszem őket állatorvoshoz,rendszeresen kapnak bolhairtót és féregtelenítőt,de kezet is szoktunk utánuk mosni,a biztonság kedvéért.

Most 10 hónapos a lányunk,a cica szó szerint rohan előle,de a kutyussal nagyon jól elvan.

Szerintem még jó is,ha születésétől/babakorától fogva állatok között van,így megtanulja,hogy nem szabad őket bántani,rugdosni.