Számodra mi a legnehezebb az anyaságban?

Időnként megtartani a hidegvért igen nehéz, sőt volt már, hogy nem is sikerült. Pedig tudom, hogy az nem javít a helyzeten.

Elfogadni, hogy súlyos hónapokig kell bizonyos dolgokat mondani mire elkezdik csinálni elsőre, vagy megértenek valamit.

Egyik válaszoló kérdezte, hogy rossz anya e.

Dehogyis vagy rossz anya !!!!! Ki vagy már égve a nem pihenéstől. Az anyaság a legnagyobb meló a világon.

Szinte mindenki (főleg segítség nélküli anyák) érzi ezt. Teljesen normális, és megígérem, leszel még kipihent is ! Tarts ki ! Nem szégyen segítséget kérni kipihenni néha magad, meglásd használ !

Azt elfogadni, hogy véges a türelmem. Sokszor csak az segít, hogy a férjem mondja, hogy én sem vagyok gép, ne várjam el magamtól, hogy minden helyzetben türelmesen reagáljak a 2 lányom viselkedésére.

Illetve amit az egyik előző "rossz anya" írt. Mégpedig az, hogy fenekestül felfordult az életünk. Nem tudunk úgy mozogni, programot szervezni, aludni, élni, mint előtte.

Most beteg és félek mindig, hogy fölmegy a láza.

A szoptatás kínlódás volt (mellgyulladásos voltam).

Utáltam terhes lenni és nőőőőniii és rosszul lenni.

Fáradt vagyok és kialvatlan és türelmetlen.

Utálom, hogy olyan kevés jövedelemből kell gazdálkodnom.

Engem még az is bosszant, hogy a férjem reggel 6-tól este f9-ig nincs otthon és irigylem, hogy bringával megy és utána egy légkondis irodában dolgozik.

Utálok előkészülni minden kimozduláshoz (pelus, váltóruci, kaja..)

Nem szeretem a babakocsis sétálásokat, főleg ilyen melegben.

El akarok járni moziba, színházba, koncertre, lovagolni, bringázni, úszni, de nem tudok (8 hónap alatt kétszer tudtuk leadni pár órára).

Utálom a lefektetéseket.

És ami a legrosszabb, hogy senki nem ismeri el a "munkám", hiszen én csak otthon lébecolok... és nem hihető, hogy alig jut időm mosogatni, mosni, teregetni stb.

Nekem az, hogy súlyos atópiás dermatitisze van a fiamnak, ami rettenetes viszketéssel jár, és eddig semmi nem használ neki, pedig több, mint 1 éve próbálkozunk mindenféle orvossal és természetgyógyászattal.

Lelkiismeret-furdalásom van, hogy sokszor, mikor rájön a viszketés, nem mindig tudok vele türelmes lenni, pedig nem tehet róla, hogy vakaróznia kell, de az éjszakák nagyon kimerítőek, másfél év alatt egy éjszakát sem aludtunk végig a férjemmel, és még sok-sok ilyen áll előttünk.

Gyakran gondolkodom azon, hogy milyen lehet azoknak a szülőknek, akik ténylegesen beteg gyereket nevelnek, mikor mi a férjemmel ettől is kivagyunk lelkileg teljesen, pedig nekünk, ha szerencsénk van, kamaszkorára kinőheti a gyerek.

A 20.48-al teljesen egyetértek...akkor én is önző dög vagyok, de gyakorlatilag az életem totálisan megváltozott a gyerekek óta...Ez nem baj, csak nehéz volt megszokni.

A másik ugyanez amit szintén egy másik válaszoló írt, hogy mások szemében a gyereknevelés és itthon lét, az láblógatás és lébecolás...holott életemben nem melóztam ennyit és nem voltam ilyen krónikusan fáradt mint az utóbbi 4 évben.

Az, hogy 180 fokos fordulatot vett az életem, amit néha nehezen viselek, de senki sem érti meg :(

Hogy bárhová elindulni kb. fél óra előkészület után lehet csak és hogy mindenki értetlenkedik, amikor egy 5 perces vásárlás majdnem 3/4 órába telik velük.

Hogy teljesen be van korlátozva az életem, nem tudok eljárni suliba, nyelvet tanulni vagy akár kedvem szerint elmenni edzeni, fodrászhoz, kozmetikushoz, szórakozni stb.

És ami a legjobban bosszant, hogy tőlünk mindenki azt várja, el, hogy tökéletesek legyünk. Legyenek jól neveltek és egészségesek a gyerekeink, legyen tip-top az otthonunk és a kertünk a nap 24 órájában, legyen mindig friss főtt étel, sőt süti is az asztalon, na meg persze ezek mellett külsőleg is legyünk 100%-osak. Mert ha a gyerekekkel vmi bibi van, vagy ha nincs rend vagy kaja vagy esetleg nem nézünk ki a legjobban és van 2 kg súlyfeleslegünk vagy egy kis úszógumink, akkor persze egyből azzal jön mindenki, hogy "dehát te otthon vagy, nem ez a dolgod?" A legjobb, hogy a gyes lejártával ezek mellé még dolgoznunk kell és ott is 100%-osan teljesíteni!