Azok az anyukak, akiknek semmilyen segitseguk sincs hogyan birjak erovel es epp esszel a babazast?

Sziasztok! Nagyon szepen koszonom, hogy ilyen sokat irtatok! Tenyleg nagy batoritast adtatok nekem ezzel.

Egyebkent nalunk sem volt ennyire rossz meg sohasem a helyzet, mert mesebe illoen jo babam van. Altalaban. Nem volt hasfajos, jo etvagyu, nyugodt, nem siros, ha tele a pocak, akkor minden rendben van. De az elmult hetekben valtozott valami, mar ot percre sem tudom egyedul hagyni, ha mosogatok jon velem a hordozoban, ha zuhanyzom, akkor is viszem, tulajdonkeppen vagy viszem, vagy sir, amint eszre veszi, hogy egyedul van. Nagyon sokat kell szorakoztatni, ami egyre nehezebb, mert ami delelottonkent tetszik neki, az estere mar nem, vegul annyira megun mindent, hogy mar semmi sem jo.

Ma is ilyen este volt. Mar ott tartok, hogy ha jon a delutan, akkor kezd gorcsbe randulni a gyomrom, mert arra gondolok, hogy mi lesz este.

Nem akarom en ot lepasszolni, egyszeruen csak annyit szeretnek, hogy fel orara kilepjek ebbol a szerepbol. Nem tobbre, fel orara. Az mar a vilag lenne.

Mindegy, ha a ferjem hazajon, akkor megprobalom vele megbeszelni ezt a hatnapozos esti munkat, hogy legyen belole ot. Mert amikor felvettek, akkor meg csak harom esterol volt szo, de ahogy telt az ido, ugy vallalt egyre tobbet. Szukseg van a penzre, amit ott megkeres, de akkor is megelunk, ha csak harom napot megy, mert ugy erzem, hogy jelenleg nagyobb szuksegem van ra es a babanak egy apara, hogy ne csak az en fejemet nezze egesz nap, mint arra a penzre, amit pluszban keres es pluszban koltunk el nem fontos dolgokra.

Mar korbeneztem es az a gond, hogy a kornyeken nagyon korlatozottak az ismerkedesi lehetosegeim. A fo problema az, hogy en indiaiak kozott lakom, ok teljesen masok, mint mi, eltero kultura, eltero eletfelfogas, oltozkodes, vallas, gyermekneveles, minden mas, kb olyan, mintha tradicionalis arab csaladhoz szeretnek vendegsegbe menni...

Szerencsere par heten belul megyunk haza par hetre, a ferjem egy hetre. Nagyon bizom benne, hogy akkor fellelegezhetek legalabb egy kicsit.

A lepontozásért én kérek elnézést. Nem én voltam. Gondolom valakinek nagyon nem tetszett a problémám és mivel a kérdést nem lehet pontozni, hozzászólni meg érdemben nem tudott, így úgy tombolta ki magát, hogy lepontozta a válaszokat!

Tényleg minden segítséget köszönök!

Lehet, hogy a napokban egy-két üzenetet küldök majd priviben annak, aki felajánlotta, ha lesznek nyugodt öt perceim írásra.

A barátok, szomszédok terén nem túl rózsás a helyzet, mert a legtöbb barátom a munkahelyemről van, látástól-mikulásig dolgoznak, meg ugye ahogy ez lenni szokott sok emberről kiderült, hogy csak addig nagyon jó barát, amíg minden nap láthatja az arcomat, de ha két hétig nem találkozunk egymással muszájból, akkor már el vagyok felejtve. Többnek is felajánlottam már nem egyszer, hogy köztes helyen találkozzunk, ahova eljutok a babámmal, de a pozitív válasz után cselekvés nem jött. Így is van, akivel találkozom, de az heti, kétheti egy találkozó, ami nem túl sok, hogy finoman fogalmazzak. Közeli barát kettő volt, akivel szoros volt a kapcsolat, egy pár, de ők elköltöztek és azóta ez is csak telefonos beszélgetésekben merül ki, sajnos egyre ritkábban.

A szomszédokról meg már nem is beszélek. Egy kisebb társasházban lakom, és konkrétan én vagyok az egyetlen nő, rajtunk kívül hat szingli (öregebb, fiatalabb) pasi lakik még itt. A kapcsolat annyira jó velük, hogy ha tegyük fel tűz lenne nálunk, akkor tudnék tőlük segítséget kérni, de hogy velük osszam meg a babázós problémáimat az nem lehetséges.