Beleszóltam a sógornőm gyereknevelésébe. Nálatok hol a határ a segítség és a tolakodás között?

Valaki nekem azt mondaná, hogy vigyem orvoshoz a gyerekem, mert olyan furcsa, nagyon kiakadnék én is.

Sógornődnél most telt be a pohár, én megértem.

Akkor ossz tanácsot, ha kérik, akkor is, ha jó szándékból teszed!

Szerintem szép tőled, hogy beláttad a tévedésed!

A következő lépés, hogy kibékíted a sógornődet és utána megpróbálsz változtatni, vagyis kevesebbet okoskodni:)

Mondd el neki, amit itt is. Hogy miért gondoltad, hogy tanácsokat kell adnod, és hogy nem kioktatni akartad, csak segíteni. De megértetted, hogy ez már tolakodó volt, és ezentúl megpróbálod másként. Azt is mondd el szerintem, hogy fontos neked a velük való kapcsolat, ne rontsátok el emiatt.

Hát én sem mondanék senki gyerekére olyat, hogy furcsa...vidd orvoshoz...

Egyébként nem tudom elképzelni mire mondhattad ezt...

Elárulod mi váltotta ezt ki belőled? Milyen a kisfiú, ami neked furcsa? Annyira másak a gyerekek, egyiket sem lehet furcsának nevezni, legfeljebb más, mint amit megszoktál, de ez természetes.

Kérj bocsánatot és ígérd meg a tesódnak hogy soha többé nem folysz bele a családi ügyeikbe. Legyen az gyereknevelés vagy bármi más. Úgyis fog kérdezni, ha tanácsra lesz szüksége.

Nem beszélve arról, hogy egy tesótól jobban elfogadja az ember a kéretlen tanácsokat is, vagy könnyebben megmondja neki, hogy, ok, köszi, tudom én is......de a sógornői viszony más.

Ha tesóm okítana (szerencsére nem szokott, csak ha én kérdezek, válaszol legjobb tudása szerint), jobban viselném, ha a sógornőm (ő néha szokott, bár finoman), akkor ugyanazt érezném, mint a te sógornő.

Teljesen megértem a sógornődet, a saját leírásod alapján mondom, hogy úgy viselkedtél mint egy tipikus anyós a legrosszabb fajtából. Gáz, hogy ha az ő gyereke nem olyan, mint a Tied akkor már "furcsa". Ez tényleg úgy hangzik, hogy a Te gyerekeid lennének a mérce, a többi meg csak selejt lehet.

Viszont tök jó, hogy (egy tipikus anyóssal ellentétben) képes vagy belátni, hogy esetleg nem így kellett volna. Szerintem sürgősen kérj bocsánatot a sógornődtől, de ne Te legyél megsértődve, ha nem bocsát meg azonnal!

Különben én annak adok tanácsot, aki kéri. A saját testvéreimnek nem szólok be, hogy hogyan neveljék a gyerekeiket, pedig volt, hogy nagyon nem értettem egyet dolgokkal.

Tényleg sok voltál. Húúú, meg azért furcsa, mert nem sír? Hát ez tényleg durva beszólás. Az ő babájukkal nincs semmi gond, ő nyugodtabb természetű. Az én fiam sem sírt soha, mert éhes volt, a védőnő is annyit mondott rá, hogy ő csendes éhező. Evett, ha megetettem, de sosem kérte, nem "reklamált" ciciért. Most sem kéri soha, pedig már 20 hónapos. Ha egész nap nem adnék neki enni, akkor sem kérne magától...

Egy pár napig hagyd, hagy nyugodjon le, aztán engesztelheted, és hagyd őket élni, mindenki a saját hibájából tanul. Én sem bírtam volna elviselni, ha beleszólnak az életünkbe. Szerencsére nem tette senki, pedig az én sógornőm védőnő és 2 fiú anyja, jó a kapcsolatunk, de sosem szólt bele semmibe, és nem is osztott kéretlen tanácsokat...