Segitség. Hogy máskor ne igy történjen?!

Szerintem emiatt ne legyen lelkiismeretfurdalasod. Van akinek rengeteg teje van, van akinek nincsen. Ettol meg nem vagy rossz anya. tudom szarul esik. En is hasonlo cipoben jartam. Az en kislanyom nagyon kajas volt, es kb hat hetig volt elegedno tejem, utana ki kellett potolnom, muszaj voltam mert sokat sirt ejjelente. Sajnos nekem sem adott a vedono semmi hasznos tanacsot, ugyhogy idobe telt mig rajottem miert olayn siros ejjel. Ahogy elkeztdem potolni egyre tobb es tobb kellett neki, a vegen mar alig maradt tejem es 4 honaposan a kislanyom dontott ugy h nem kell cici. Pedig az en anyukamnak rengeteg teje volt, es sokaig szoptatott engem. Tesomat nem, mert tesom nem akart szopizni. en is stresszes helyzetben voltam anno, mert a legmozgalmasabb munkaperiodusban szultem es en marha bevallaltam h otthonrol szules utan besegitek. Csak a gyarkorlat mas volt mint az elmelet. Kaptam en is kritikat, foleg a csaladomtol, h bena vagyok meg nem jol csinalom, ami nagyon nem esett jol, legfokeppen amikor ezt a sajat anyamtol hallom, meg az ocsemtol. Mindig a stresszre volt levetitve, mindaddig mig ocsemeknel is szuletett baba. a feleseg soha sem dolgozott igy a terhessegre is maximalisan ra tudott keszulni, es utana is. Megis neki sem volt teje, pedig aztan stressz egyaltalan nem erte. a novere egy mellbol szoptatta a picijet 2 eves koraig, es a sogornom nem tudta. Neki is ki kellett egeszitenie tapival es a gyerek nem egesz negy honaposan elutasitotta magatol a cicit.

ezt csak azert irtam le, h a stressz lehet az okozoja, nem biztos 100%ban h az. ha nem vagy az az alkat akkor... ez van...

Pedig nekem azt mondtak kereslet-kinalat es beindul, es fejjem. en fejtem, de nalam nem maradt szopi utan semmi, mert a kislanyom mind megette. ket szopi kozben nem mindig fejtem, de volt mikor fejtem es a szopira nem volt eleg mennyiseg a kislanyomnak. Lehet h valamit rosszul csinaltam de nekem ez a kereslet-kinalat elmelet nem mukodott. En is szar anyanak ereztem magam. De rajottem h teszek erre, mert ez csak a tarsadalmi megiteles, es annyi minden mas dolog van az eletben.

szerintem emiatt ne erezd magad rosszul a babad egeszseges lesz, es ugyanolyan boldog mintha szopizott volna. Abban sem szamit pl amit mondanak h a kotodes nem alakul ki gyermek es anya kozott. Ahogy irtam anyu engem nagyon sokaig szoptatot meg sem jo a viszonyunk es nem is volt jo soha. tehat ez sem fugg ettol.

Mit tegyél?! Ahogy te is írtad, ne stresszelj, ne vállalj be lakásépítést/felújítást, párodat inkább küld arrébb, ha szoptatsz. Írtad is: "Olyan szép és lenyűgöző látvány.." ezért tartozik ez az egész csak rád és a gyermekedre!

Én 6 hetes koráig szoptattam a lányom. Egyik evésről a másikra abbahagyta a szopást. Nem evett előtte cumisüvegből, se semmiből, ami megzavarhatta volna. Gyerekorvos másfél hét szenvedés után azt mondta, hogy hagyjam abba, ez nem állapot. Üvöltéstől a szoptatási tanácsadóig mindent kipróbáltunk, semmi sem változott.

Fejtem egészen 2,5 hónapos koráig a tejet, aztán elapadt szép lassan.

Szerinted nekem hogy esett az, hogy tápszerrel kellett pótolni az étkezéseit??? Megmondom: Sírtam éjjel-nappal, magamat hibáztattam mindenért, le voltam törve, úgy sétáltattam a lányomat babakocsival, mintha hulla lennék... csak mentem, és mentem. Senkivel nem akartam beszélni hetekig, mindenkivel elutasító voltam. Ránéztem a lányomra és bőgtem. Ezáltal ő is feszült volt, sírt, etc..

Mikor rájöttem, hogy ez neki se jó, mert átveszi az én hangulatomat és ezáltal én kikészülök azért, mert éjjel-nappal ő is sír, akkor erőt vettem magamon.

Amin mi ketten átmentünk szülés előtt és alatt nem volt piskóta. Így hálát adtam az úrnak, hogy élünk, jól vagyunk, egészségesek vagyunk és minden rendben.

Szóval fel a fejjel!!!

Ne legyen lelkifurdalásod emiatt! Legközelebb is megpróbálod, és ha sikerül, jó, ha nem, akkor sincs vége a világnak.

Annak sem fenékig tejfel, aki tud szoptatni. Az én babám is 14 hónapos, még szopizik, kislány, előttem még ott van, hogy hogy fog leszokni és mikor. Egyelőre nem zavar, de ahogy írtad, hogy a tiéd már az sem tudná mi az a szopizás, addig az enyém nagyon is tisztában van vele, és mondja is amikor eszébe jut a cici, hogy tittti-tittti, és húzogatja a pólómat. Mivel már csak 1 mellből szoptatok (mert nem szopizik annyit, hogy kettőből kelljen), az egyik már visszaállt a terhesség előtti formájára, míg a másik kb. másfélszer akkora. Mint egy félrement mellnagyobbítás. Ezenkívül mivel még szopizik, éjjel is többször felébred, hogy cicizzen.

Szóval ilyen a másik oldal... :-)

Először is tedd túl magad rajta, ezen már nem tudsz változtatni, ami elmúlt, legyen a múlté.

A második babánál azt javaslom, ne engedj senkit beleszólni abba, hogyan, mikor, mennyi ideig szoptatsz. Olvass sokat a témáról, légy tájékozott. Szerezz be egy nagyon jó mellszívót, jól jöhet, vagy tanulj meg kézzel fejni. Ha bármi gondod van, hívj ki szoptatási tanácsadót. És a legfontosabb: az első hetekben csak magaddal és a babával foglalkozz, nem számít a házimunka, a férjeddel, családoddal előre beszéld meg, hogy számítasz a segítségükre, segítsenek, hogy ne kelljen főznöd, takarítanod, csak babázz és pihenj sokat.

Én 3 hónapos koráig tudtam szoptatni a babámat, de kezdettől pótlást kellett adnom, annyira kevés volt a tejem, és nagyon sok problémánk volt a szoptatással. Én is magam alatt voltam, elemezgettem az okokat, de néhány hét után összeszedtem magam. Ha lesz még második babánk, úgy érzem, sokkal tapasztaltabban kezdek neki majd a szoptatásnak.

a pasik le vannak ejtve. mit tudnának ők erről??? még cicijük sincs!

én egy évig szoptattam, nem tudom átélni a helyzetedet, de emiatt szerintem már kár rosszul érezned magad. elmúlt, nem tudsz rajta változtatni, így alakult, ennyi, bele kell törődnöd. anyukám engem nem tudott szoptatni, egyszerűen nem voltam hajlandó, kecsketejen nőttem fel. a tesóm később másfél éves koráig szopott... szóval babafüggő is a dolog.

a következő baba születése előtti nyugis (?) időkre ezt ajánlom: [link] . ÉN egy barátnőmtől kaptam babaváró ajándékként, mit ne monjdak hasznos volt, előtte fel sem merült bennem, hogy a szoptatásra is készülni kellene...

és egyébként, vessetek meg, de én annyira nem bántam, amikor úgy döntött a babám, hogy már nem kell cici, mert vége volt az állandóan hozzám kötöttségének, végre más is el tudta altatni, és nem harapdálta többet merő poénból a mellbimbómat a tűhegyes fogaival!