Beleszóltam a sógornőm gyereknevelésébe. Nálatok hol a határ a segítség és a tolakodás között?

Igen, sok volt belőled.

Akkor kell segíteni, ha azt kérik, vagy látszik, hogy kimondottan jól esik a segítség.

Én elhiszem, hogy jót akartál, de én se hagynám, hogy bárki (akár rokon) kioktasson. Ami nálad bevált, nem biztos, hogy más család más gyerekénél is be fog válni. Én is zokon vettem volna.

az én nővérem kisfia 1 évvel idősebb,mint az enyém,de ő is sokkal elfogultabb.nem szoktam beleszólni,csak akkor,ha látom,hogy nem bír vele és ideges.olyankor is csak tanácsot adok neki,hogy:,,pont tegnap olvastam erről a viselkedésről és szerintem ezzel és ezzel lehetne hatni rá,,...

szivesen is veszi és meg is próbálja.de ezt nem rendszeresen csinálom,csak akkor,ha már muszáj :)

szerintem te túlzásba vihetted,ha meg is haragudott érte...én annak a híve vagyok,hogy mindenki a saját hibájából tanul,persze én is elfogadok 1-1 jótanácsot a családtagjainktól,de nem szeretem azt,mint pl. anyósom mindig,mindent jobban tud...kiakaszt engem is néha!!!

Szia!Szerintem is picit sok voltál, de én is elhiszem, hogy csak segíteni akartál.

Úgy gondolom, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy akarja, mindenkinek máshogy jó, az ember néha próbál segítő szándékkal tanácsot adni, de az máshogy is elsülhet bizony...

Őszintén, ha nekem is azt mondanád, hogy vigyem a gyereket orvoshoz mert olyan furcsa, hát én is kiakadtam volna.

Bármennyire jószándékból tetted, kicsit anyósa lettél a sógornődnek.

A helyedben elnézést kérnék, próbálnám vfelvennia a diplomáciai kapcsolatot, és ha ez sikerült, nem folynék bele ennyire az életükbe. Majd kérdeznek, ha akarnak.

Utáltam én is mikor jó tanácsokkal traktáltak engem.Tesómnak sem mondogatok semmit,ő neki kell tudni mi a jó a gyerekének,ő alakítja ki a napirendeket...

Meg fog békélni a sógornőd,majd később rá fog jönni,hogy talán igazad volt.

Hát... ha ezeket mondta, akkor biztos így is érzi.

Én is utálom, mikor minden rokon a saját gyerekét teszi mércének, és ahhoz nézi, hogy hol van elmaradva, hol lassabb az enyém.

Az se csoda, ha furcsának nevezted a gyerekét, és erre megsértődött.

A nevelési elvek pedig legalább olyan fontosak, mint a tapasztalat.

Egy (mondhatni már azok vagyunk) barátnőmnek 5 gyereke van, összejár a két kisebb a mi kettőnkkel, de soha nem szól bele, mi mit hogy csináljunk. Olyan volt már, hogy szólt, hogy ők nem szoktak gyümölcslevet inni, csak 100%-osat, vagy más egyebet, amit be is tartunk, ha itt vannak a gyerekeik.

De ő még soha nem mondta, hogy mi ne adjunk mondjuk teát, vagy befőttet, esetleg gyümölcslevet a gyerekeinknek, mert .... Ha bajom van, és tud segíteni, úgyis kérdezem.

Esetleg próbálj meg elnézést kérni, és elmesélni, hogy te csak segíteni akartál, és nem is gondoltad, hogy ezt ő így látja.

Ha rájön, nem akartál rosszat, biztos megenyhül.

Ne haragudj, de most pont úgy viselkedtél, mint egy anyós... :)

Bocs... de tényleg.

Nem bírom én sem az ilyet.

Attól, hogy neked előbb született gyereked, meg már ketten vannak, nem biztos, hogy többet tudsz annál, akinek csak egy van...

Hagyni kell őket is tapasztalni, nem kell állandóan oktatgatni.

Én nem fogok belefolyni a tesómék életébe, csak ha kérik.

Sógornőmnek 3 gyereke van, de sosem oktatott, sőt tőlem az egy gyerekestől hallott először a 3 napos lázról. Szóval ne érezd magad olyan nagyon okosnak!

Bár csak a jó szándék hajtott, sikerült a sógornőd agyára menned. :(

Nővéremnek 3 gyereke van,nekem nemrég született meg az első, de csak akkor mond bármit is, ha én kérdezem. Még akkor is azt mondja, hogy "én így csináltam, de te tudod, próbáld ki, hogy neked beválik e."

Szerintem menj át hozzá és próbáld megbeszélni vele a dolgokat, ne romoljon el emiatt a kapcsolatotok.