Mit éreztetek amikor tudtátok, hogy az a bizonyos lesz az utolsó szopi? Vagy éppen hogy nem tudtátok hogy volt az utolsó.

Mikor kiderült, valahogy fel sem fogtam. Csak este, mikor ő a tápszert itta, én meg a zuhany alatt fejtem a tejet, annyit, mint ezelőtt sose. Komolyan mondom, úgy éreztem, patakokban folyik a tejem, és tudtam, hogy mire kikecmergek ebből a betegségből, esélytelen vagyok szoptatni újra.

5 hetes volt a fiam, és annyira hasfájós volt, hogy kétnaponta esténként látni akarta a dokink. Akkor látta meg, hogy sántikálok, trombózisgyanúval beutalt az ambulanciára. Rögtön kaptam egy csomó vérhígítót, így azonnal el kellett apasztanom.

10 hónapos volt mikor én mondtam, hogy utoljára teszem mellre.

egyszerűen elválasztotta magát (gondoltam akkor), nem volt hajlandó még bevenni a szájába sem, vergődött, ordított, sírt, én szorítottam magamhoz, hátha... és nem. 3 hétig szenvedtünk így :(

az a bizonyos utolsó szopi után nekiálltam, hogy akkor fejek, hogy még 2 hónapig kapjon tejcit és akkor esett le, elapadt a tejem :(((( pár napig próbáltam 2féle fejővel, kézzel is de egy csepp tejet nem sikerült kifacsarnom, persze, hogy szegénykém nem volt hajlandó beleszívni, minek? :(

A kistesónál ekkora hibát remélem nem fogok elkövetni, majd mindig nézem, hogy van-e tejem. az a furcsa egyébként, azért nem is gondoltam, hogy nem lenne mert előtte mindig ömlött, fél óránként átáztam és mikor kiváltottuk az étkezéseket, szépen beállt végre. lehet ott indult el a folyamat? :(

Nekünk se volt zökkenőmentes. A császár után, majdnem elvéreztem. A babát csak a 3. napon adták a mellemre, akko se kaptam igazi segítséget. Közben bekeményedett a mellem, a babám meg besárgult. Sokszor bealudt. Kevés tejem volt. Folyton fejtem, ittam mindenféle tejcsinálót. 5,5 hónaposan szopizavaros lett a babám. Nem szopott csak fél álomban, sötétben, csendben. 7 hónapos volt amikor eltört a bokám, műteni kellett. A műtét előtt még fejtem egyszer és ott megitta, utána is megpróbáltam, de nem jött többet. Aztán már nem eröltettem.

Nagyon szép élmény volt amikor a picikém szépen szopizott!

Kezdem az elején.

Most is elszorul a torkom, ha rá gondolok, és a mai napig szívesen emlékszem vissza életemnek erre az időszakára.

Amikor megszületett a második lányom, a nagyobbik 22 hónapos volt.

A terhesség alatt végig kérte a cicit, általában a mellemen is aludt el.

Hazajöttünk a kórházból és a kistestvérét szoptattam, ő pedig keservesen sírt az ágy mellett.

Végül hamar jött a megoldás: egyszerre szoptattam mindkettőt.

Csuda szép, de megvallom igen fárasztó időszakot éltem meg. Mégis úgy gondolom, soha nem csinálnám másképp.

Majd amikor 8 hónapos volt a kicsi, amikor egy hirtelen jött, súlyos betegség miatt kórházba kerültem 8 napra.

A kicsi tápszert kapott az anyatej helyett.

Amikor 8 nap után hazaengedtek egy rövid időre, az volt az első, hogy a kicsimet mellre tegyem és megszoptassam.

Csakhogy Ő már nem fogadta el többet ... elfordította a mellemtől a fejét.

Igen rossz érzés volt.

Így érte véget az én szoptatási időszakom.

14 hónapos volt a nagyobbik lányom, amikor utoljára szopizott.

Előtte pár héttel még reggel-este, bár reggel már úgy tűnt, előbb menne a bögréjéből sima tejet inni, mint hozzám az ágyba szopizni.

Aztán egy arcüreg-fülgyulladásból nem tudtam kigyógyulni csak antibiotikummal. Azt tanácsolta az orvosom, hogy a gyógyszer mellett inkább már csak 1x szoptassak. Így elhagytuk a reggeli szopit.

Estére viszont már olyan kevés maradt, hogy az júliusi hőségben éreztem, hogy szomjas maradt a lányom. Ezért kibróbáltuk, hogy este kulacsból az ölemben kapja a tejet cici helyett. Simán elfogadta és aludt utána mint a bunda.

Másnap délre eléggé megtelt a cicim, ezért kivételesen a délutáni alvás előtt megszoptattam. Ugyanígy még 2 nap múlva délben. Ez volt az utolsó.

Nagyon boldog voltam, hogy ennyire zökkenőmentesen ment az egész. Eredetileg egy évig szerettem volna mindenképp szoptatni, de ez a plussz 2 hónap még úgy jött hozzá. Remélem, a kisebbik lányommal is ilyen simán fog menni minden. Ő most 4 hónapos.