Akinek korábban egyedül elaludt a babája (napközben is), később igényelte, hogy ott legyél mellette? Így maradt, vagy csak átmeneti idő volt?

Lehet, hogy most változik az alvásigénye. A fiam kb ennyi idősen állt át napi egy alvásra. Ő mindig magától aludt el, egyedül, nem kellett ringatni meg cipelni, de ha éjjel felébred (kb havonta 2szer) akkor ő is ezt csinálja, mint a lányod, hogy ott kell ülnöm mellette, amíg elalszik.

Szerintem örüljünk ennek is, én mindig elképedek, mikro anyukák panaszkodnak, hogy a 10-12 hónapos gyerek ringatva alszik el, és hogy leszakad a hátuk...akkor inkább üldögélek a fiam mellett 15 percet:)

Az én fiam 10 hós koráig gyönyörűen elaludt egyedül a szobájában. Aztán egyik este üvöltött a kiságyba. Leterítettem egy matracot az ágya elé és azon altattam el, majd beletettem az ágyába. Később félálomba tettem bele és simogattam. Mármint Ő volt félálomban:o)

Kb: 22 hónapos volt amikor azt csináltam, hogy reggelente amikor felébredt félig felhúztam a redőnyt és mondtam neki, hogy lustizzon, ébredezzen addig én wc-zek, mosakszom, felöltözök stb. Szépen elvolt. Aztán ugyan ez a délutáni ébredés után is. Aztán egyik este betettük az ágyába, dicsértük milyen ügyes nagyfiú, és picit nyitott ajtónál próbált egyedül aludni. Ezen az estén 10-szer mentem be hozzá, de nem síírt csak nyafizott. Megnyugtattam, megpuszikáltam, beszéltem hozzá, hogy alszik a napocska , a gyerekek stb. A következő napokon már egyre kevesebbszer kellett bemenni és ugyan ez volt a délutáni alvásoknál is. 2 hét alatt megtanult elaludni egyedül és sokkal gyorsabban el is alszik.

Most lehet, hogy nálatok is lesz egy hosszabb időszak amikor a közeledbe akar lenni. Bújjatok össze, aztán kialakul remélhetőleg újra a régi rend. Türelmet és kitartást kívánok neked.