Szülés után mennyire tartjátok/tartottátok be a 4-6 hétig ne nagyon jöjjön senki látogatóba témát?

A babának nyugira van szüksége, akármennyire is segítenének a jószándékú rokonok, de egyrészt őt is zavarnák, másrészt Te sem tudnád megállni, hogy ne foglalkozz velük, az meg Neked sem kell, hiszen nemrégen szültél, szüksége van a Te szervezetednek is a pihenésre (már amennyit egy pici baba mellett lehet pihenni).

Arról nem is beszélve, még mindig influenzás-náthás időszak van, nem kell az nektek, hogy odavigyenek valamit.

A szülők persze közvetlen családtagoknak számíthatnak, de senki nem sértődhet meg ha megkérde őket, hogy várjanak egy kicsit a látogatással.

Én se engedtem az én picimhez senkit, nem is sértődtek meg.

Nem aggódod túl. Azt, hogy ottalvós vendégeid legyenek nem fogod bírni sem fizikailag, sem idegileg. Először neked is össze kell szokni a babával másodszor a ti napirendetekbe is be kell szoktatni őt. De leginkább a ti napirendetek fog összezavarodni és idővel átalakulni. Nálunk csak az anyukám lesz itt és kész. A többiek maximum jönnek mennek, pedig 300km-re vannak. Nálunk is elkezdte már anyós hogy majd ő jön, és hetekre ideköltözik. Majdnem megszültem ijedtemben, de párom leállította. Már csak ő hiányozna a mindent jobban tudó erőszakosságával. Akkor azon problémázott, hogy akkor ő mikor fogja látni a babát, mire a férjem közölte vele, hogy láthatod még eleget életében. Nekem nagy mázlim van, hogy a férjem így áll hozzá. Ő is anyukámat igényli jobban, ráadásul anyósom dohányzik is és még akkor sem mondott volna le egy fél szál cigiről sem amikor már tudta, hogy terhes vagyok. Pedig nagyon jó ember,csak önző.

A múltkor azon viccelődött a párom, hogy nem kell aggódni, mert ha anyukám nem tudna jönni, akkor sincs baj mert azt mondja: vesz az én anyám egy karton cigit aztán jön ő szívesen. Ezen nagyon röhögtünk. Szóval a saját és az új kis család érdekében ne engedd a vendégjárást és kérd meg a férjedet, hogy segítsen ebben, támogasson.

Nálunk ezt csak én gondoltam így...Császáros szulés után 7 napot voltam korházban. Mikor hazamentunk, jottek a szuleim meg a férjem szulei egy picit, elég is volt. Nem a fájdalom volt a probléma, hanem életemben még ilyen kimerult nem voltam. Allva aludtam volna. Ehhez képest 3. napja voltunk otthon, amikor jottek anyósék és a párom nagynénje családostul, vagy 10 ember, látogatóba...Totál kibuktam. Kovetkezo nap ugyancsak jott veluk egy látogató...Persze, szoltak elore, na de mégis...

ekkor azt mondtam, senkit sem akarok a kereszteloig - 6 hetesen volt. Erre persze nem jottek az én rokonaim, akik picit rossz néven is vették...De hát más az, ha valaki jon segíteni (pl. anyum), vagy befut csak egy pillanatra meglesni, mint másfél órát vendégeskedni.

Szerintem jogos, ha eloszor nem kívánsz másokat a nyakatokra, akiben van egy kis joérzés, nem is rohan. Ha mégis, illedelmesen megkérheted, várjon még.

utolso vagyok megint:

Anyut talán elfogadtam volna segítségnek, de nem kapott szabit (esténként azért mindig jott és orultem neki), de anyosom jott volna napokra...Hasonlo megfontolásbol, ahogy te is írtad, nem kértem - kerulgetni valakit állandoan, nem ismeri ki magát nálunk, és persze nem is olyan a pihenés. Sokkal terhesebb lett volna, mint állandoan pelenkázni meg szoptatni.