Kedves Anyukák! Első babátokkal sokat ügyetlenkedtetek az elején? Milyen dolgokat csináltatok "rosszul", aminek az oka a kezdeti tapasztalatlanság volt az oka?

Lassan itt az időd!Hogy érzed magad?Gondolom már nagyon kíváncsi vagy a babádra.:)

Nálunk semmi különös nem történt.A szoptatással sem volt baj,bár én elejétől kezdve kentem a cicimet.Soha nem fájt,nem sebesedett ki.

Egy bénázásom volt csak.

Fejlődési ugrása volt a kisfiamnak.Este evett és egy óra múlva a szokásos elringatás következett.Ő csak sírt,sírt.Mi meg ringattuk /hasfájós volt nem volt furcsa,hogy sír minden este/.Ringattuk már vagy 2 órája és akkor gondoltam megkínálom egy kis tápszerrel.Szegény úgy evett mintha egy napja nem evett volna.Nem álmos volt a drágám hanem éhes :)

Azóta már belejöttem és tudom mikor miért sír :D

Nekem a szoptatás volt "trauma". Senki nem mondta, hogy ennyire fog fájni. Én meg ragaszkodtam ahhoz, hogy csakis szopizzon a fiúnk, semmi tápszer, majd beindul a tejem, és minden rendben lesz. Hát persze... 4-5 hetesen már a fél mellbimbóm hiányzott, és kb 3 hónap volt mire rendbe jött. De még mindig látszik hol marad meg, és hol képződött rajta új bőr, pedig már 14 hónapos a fiam... Ilyen esetre megelőzésnek ajánlom a szilikon bimbóvédőt. Én azzal szoptattam, amig rendbe nem jött, éreztem a seben a szívást, de közvetlenül a sebhez nem fért a pici, így könnyebben is gyógyult. Valamint ami a sebet helyrehozza gyorsabban az a Garmastan kenőcs.

Mondják, hogy sebesedésnél szopi után hagyni kell levegőzni a cicit, de nekem attól csak kiszáradt a bőröm, aztán a kövi szopinál betöredezett.. szóval ezt a módszert én nem ajánlom.

A másik a fürdés... mi kb két hónapos koráig nem fürdettük kádban pont azért mert nem tartja a fejét, stb. Tálba tettünk jó meleg vizet, bele a patikai fürdetőből egy diónyit se, és ezzel egy textil pelussal áttöröltem a Manót csak a pelenkázón.

A többit meg bízd a megérzéseidre. Úgyis tudod, hogy az adott pillanatban mit kell majd csinálnod. Nem kell parázni, előre pláne ne!

Én nem is engedtem senkinek, hogy beleszóljon, mit hogy.. persze anyós meg is sértődött, de nem érdekel. Én fiam, mégiscsak együtt éltünk 9 hónapig... Azóta is kapom a "jó tanácsokat", aztán vagy úgy tettem volna magamtól is, vagy totál ellenkezőleg. De mindig bebizonyosodott, hogy jól döntöttem. Hallgass a megérzéseidre te is és nem lesz gond. Csodálatos dolog az anyaság!

Könnyű szülést és jó babázást!

21:56-osnak nagyon igaza van. En sajnos egyedul vagyok, senki nem tud jonni, azt hittem, mindent meg tudok oldani. Megy is, de egyreszt fizikailag hulla vagyok, szellemileg es lelkileg kimerult, talan kicsit depresszios. Ha most szulnek, nem akarnek mindent ugy rendben tartani, mint a baba elott. Most mar lesz**om, majd megcsinalom, ha kipihentem magam.

En egyszer a pihenoszek csattjaba veletlen a kis karjan a bort becsiptem, csak egy pillanatra, de nagyon sirt, azota is borzaszto elmeny erre gondolnom. Azota rettegek becsatolni akarhova. :)

Nem tudom kinek a "hibája" de rendszerint telibe pisilt a fiam pelenkacseréknél.

Na meg az első két fürdetés. Az első "jéghideg" a második "tűzforró", túlélte:)

Meg a köldökcsonk. Állítólag nem fáj a babáknak, ezt nekem senki se mondta, hát egy hetet ráhúztunk, mire leesett a csonkja, úgy tutujgattam, mert azt hittem fáj neki.

Az első önálló öltöztetéstől féltem, hogy mi lesz a fejecskéje stbstb, de végül egész ügyesen megoldottam azt is(hazajövetel). Dvitamin adagolás se volt egyszerű eset amíg meg nem szokta a kiskanalat. A kezdet nálunk nem is a tapasztalat hiánya miatt volt rázós, hanem a kialvatlanság miatt.

(ezek a másodikkal fel se merültek, ellenben sok teljesen más újak igen, szóval gyakran érzem magam kezdőnek pl a lányom hasfájós, a fiam nem volt az, a lányom bukik, a fiam nem... persze sok dolog sikerül, mert benne van a kezemben, de ami A bébinek jó az B bébinek lehet nem tetszik...)

Ügyesen a nagy napon, és sok sikert:)

Nekem is, mint sokaknak előttem a szoptatással voltak problémáim. iszonyatos volt az első pár hétben. Teljesen feláztak a mellbimbóim. Soha azelőtt nem hallottam, hogy ilyen létezik.

A másik a lelkiállapotom. Az elején úgy éreztem, hogy ez az a kisember "ellopta" az életemet. De ez csak a hormonok játéka volt! Úgyhogy ne ijedj meg, ez elmúlik.:)Erről is csak utóbb tudtam meg, hogy nagyon sokan éreznek így az elején. Erról sem mesélt nekem senki.

Szerintem ebben az utolsó két hétben beszélgessetek a férjeddel erről is; hogy lehet, hogy az elején kileszel és próbáljon meg támogatni. A férfiak egymásnak azt tanácsolják erre az időszakra, hogy "mindegy mit mond az asszony, te csak hallgass!". Pedig ez a lehető legrosszabb amit tehet. Legalábbis nekem az volt.

De ezen kívül minden simán ment. Én fürdettem a kisfiamat az első pillanattól fogva, nem féltem tőle egyáltalán. Apuka csak kb 3 hónaposan fürdette meg először.

Ja! A köldökápolás! Nem tudom, Te hogy vagy a gusztustalan dolgokkal, de szerintem ez az. A köldökcsonk rém csúnya, arról nem is beszélve, hogy mindig attól rettegtem, hogy fájdalmat okozok. Hiába mondták, hogy az nem fáj, hiszen egy elhalt szövet.

Az elején én is mindig aludtam amikor a babám aludt. Ez nagyon fontos, mert a hormonok tombolnak ám az első pár hónapban és ha ehhez még fáradt is vagy...! Gyilkos kombináció!:)

Nyugodtan kérj segítséget, tanácsot nagyszülőktől, babás barátnőktől, rokonoktól. Ha rájössz, hogy nem csak veled esnek meg bizonyos dolgok és ráadásul még tanácsot is kapsz, az megnyugtató. Nekem a barátnőm sokat segített. Ők elöttünk járnak néhány hónappal, így mindig tud tanácsot adni.

Én pédául kisfiam 4 hós koráig az ő szobájában aludtam. Mondanom sem kell, hogy Apuka annyira nem díjjazta, kirekesztettnek érezte magát. Utólag kiderült, hogy a babám sokkal jobban alszik egyedül és Apa is megnyugodott.

És végül az anyai ösztön. Na én erről is azt hittem, hogy legenda! Pedig mennyire működik! Csodállatos!

Éreztem, hogy a kisfiammal nem stimmel valami. Nem fordult át, pedig leizzadt annyira akarta. Mindenki csak legyintett, meg, hogy én csodagyereket akarok. Addig mentem, míg végre komolyan vettek. Feszesek az izmai, 2 hónapja Dévény tornára járunk. Lassan utoléri a kortársait.

Szóval mindig hallgass a megérzéseidre, azok nem hazudnak!

Jó babázást, sok boldogságot, jó egészséget és kitartást kívánok a csöppségedhez!!:)