Nem szoktatok azt érezni, hogy kipurcantok és kéne kicsit kikapcsolodni? Van nektek segítségetek? Vagy van olyan amikor tudtok kicsit kettesbe elmenni vhova a párotokkal.

Visszatérő kérdés...

Nem , nem vagy rossz anya, miért lennél?

És aki nem vallja be, hogy igenis néha kipurcan és elege van, az nem mond igazat.

Nekem déleőtt ébrdéstől (9től) déig a mamánál van a gyerek, akkor mosok , főzök, vasalok, takaírok, délben elhozom, ebédelünk, délután séta, majd jön apa, ebéd vele, játék, fürdés , alvás, mégis sokszor sokmindenre nincs időm, pl szakdogát írni...

Nem panaszkodom, mert mamára bármikor rábízhatom a gyereket , akár egész napra is, ha pl a városba kell mennem. De mégis néha elrohannék...

Pl tegnap este is odatettem a gyereket apa ölébe, és elmentem, mert majd felrobbantam-és most épp oknélkül, egyszerűen nagyon rossz napom volt.

És igen, a pároddal is kell kettesben lenni, hisz az mellett hogy szülők vagytok, férfi és nő is vagytok, és kell a közös program, kikapcsolódás.

Ha tudod, bízd valakire a kicsit hacsak egy órára is, és csináljatok valami közöset, pl egy fürdő, vagy séta, vagy sütizés a cukrászdába.

Szerintem az a normális, nem robotok vagyunk.

A fiamat kiskorától kezdve rábíztuk a nagyszülőkre, ha valami program volt (fodrász, mozi...).

Vagy ha "gyerekmentes" hétvégére vágytunk, mert az is jól esik néha, ha szombaton-vasárnap nem kell reggel felkelni, lehet egy kicsit lustálkodni.(neki ott persze mindent szabad)

5 éves kora óta jár a nagyszüleivel nyaralni (2-3 hét), magától szívesen megy.

Soha nem volt emiatt lelkiismeretfurdalásom.