Szülés után mennyi idő elteltével éreztétek magatokat újra 100%-ig nőnek?

1. vagyok. húúúú de eltaláltad a szót:))

asszonyos. pontosan. testileg és lelkileg is sajnos, de szerintem ahogy jön a tavasz megfiatalodunk és nőiesedünk mindannyian. legalábbis bennem most nagy az elhatározás. :)

Az én fiam három hónapos és én két hete szedtem össze a gatyámon a ráncot. Nagy nehezen rájöttem, hogy saját magamon ebből a szempontból csak én segíthetek, nem fog jönni a tündérke és ismét szép, csinos anyukát varázsolni belőlem.

Az én problémám ott kezdődött, hogy kb 25 kilót híztam terhesen, szüléssel lement 11 kg, de még úgy is pocsékul néztem ki. Még mindig terhesnacit kellett hordanom, meg a jól alkalmazkodó melegítőket, mert a régi ruháimat esély sem volt felvenni. A sok éjszakázástól karikás volt a szemem, és a hajszárítással, meg sminkkel is úgy voltam, hogy az már úgysem javítana az összképen, szóval nyugodtan elhagyhatom.

Öt hetes volt a fiam, amikor még mindig nem volt tejem, feladtam és akkor elkezdtem tornázni (hajnalban, mert akkor engedi a baba, később nem), valamint könnyebben diétázni. Nem volt egyszerű, sokszor fáradtnak éreztem magam hozzá, de úgy álltam hozzá, hogy addig nem tornáztam, mégis állandóan fáradt voltam, szóval veszíteni valóm nincs. Elég gyors fogyásba kezdtem, amivel azonban baromira nem voltam megelégedve, mert a régi ruháimat még nem mertem felpróbálni (féltem a csalódástól), a terhesnacikat meg már nem tudtam felvenni, mert nagyok voltak. Úgyhogy maradt a melegítő, volt egy otthoni, meg két "kijárós".

Napról napra abban bíztam, hogy egyszer majd, a távoli jövőben, még szép lehetek, meg csinos, de kizárt dolognak tartottam, hogy akár már aznap is az lehetek. Szerintem ez volt a nagy probléma, hogy meg sem próbáltam, csak vártam a sült galambot és kerültem a tükröt.

Nálunk a döntő fordulat akkor következett be, amikor két hete egy kirándulás alkalmával beültünk egy francia kávézóba, nem kicsit puccos hely volt, de nem volt más a környéken. Megittunk egy kávét, a gyerek aludt egyet és mentünk tovább. Este ismét előadtam a szokásos álmodozásomat a férjemnek, hogy de jó lesz majd egy, vagy két hónap múlva, amikor ismét jó lesz rám a régi ruhám és nézhetek ki jól. A férjem meg óvatosan beadagolta erre, hogy az sem lenne baj, ha nem halogatnám és megpróbálnék már most változtatni valamin, ha nem jók rám a régi szövetnadrágjaim, akkor vegyünk újat, olyat, ami jó, mert egy évvel ezelőtt én vágtam volna magam fejbe, amiért bemegyek melegítőben és kapucnis pulcsiban egy elit kávézóba. És nem megbántani akar, csak nem érti meg, hogy ez nekem így miért jó és miért nem akarok visszatérni az életembe.

Bőgtem egyet, rájöttem, hogy igaza van, úgyhogy másnap hajnalban előhalásztam az eldugott ruháimat, felpróbáltam és megdöbbenve vettem észre, hogy már jók! Megnéztem a súlyom és kiderült, hogy 12 kilót fogytam, összesen ezzel már 23-at, tehát szinte ugyanott vagyok, mint baba előtt, csak éppen eddig nyuszi voltam és nem mertem kipróbálni magam.

Valahogy a két véglet között voltam, hogy a köztes megoldás nem jó, tehát vagy nézzek ki teljesen slamposan és akkor átnéznek rajtam, besorolnak az anyuka kategóriába, vagy nézzek ki nagyon jól, mint régen, de az meg még úgyis messze van. Pedig ez nagy tévedés volt.

Azóta úgy próbálgatom a régi ruháimat, mintha újak lennének, új fotókat készíttettem a férjemmel, ismét előszedtem a hajszárítót és a hajvasalót, vettem egy új szempillaspirált, sőt, valamelyik nap úgy vittem a gyereket oltásra, hogy még alapozót is használtam. Mert jól esett a lelkemnek. Feltelefonáltam az eltűnt barátokat, úgyhogy ezen a héten már három látogatónk volt, de még várok kettőt hétvégén. Ültünk, babáztunk, beszélgettünk. És attól függetlenül, hogy a szemem alatt még mindig vannak karikák, mert többet nem alszom, mint korábban, de mégis úgy érzem magam, mint aki öt évet fiatalodott néhány csinosabb ruhának, egy hajszárítónak és a társaságnak köszönhetően...

Sziasztok!Teljesen meg tudom erteni a kerdezot!

En epp keszulok a "nagy atalakulasomra". 5 fokozatot tuztem ki celul. Megnevezve: megjelenes (ruhak, smink, kiegeszitok), sport, baratnok, hobbi, es a legfontosabb a ferjem:-).

1. Megjelenes: Folyamatosan cserelem le a ruhataramat nocis darabokra. Jot tesz a lelkemnek, h legalabb mar a ruhataram kezd noiesedni:-) Itthonra eddig is sminkeltem magam, max a melegitom szinehez:-)

2.A mozgast is mindenkeppen szeretnem mar elkezdeni. Nem a kilok miatt, mert azok a szopizastol mar lementek. A testem sajnos igy sem a regi. Nem olyan feszes, mint elotte volt. Idohianyaban csak a futas johet szoba. Ingyenes, es barmikor vegezheto, nem vesz el a keszulodes sem sok idot. Mar csak fel kellene kelnem hajnalban hozza:-D

3.A kovetkezo lepcsofok a baratnok visszaedesgetese lenne. Ugye ez is elengedhetetlen dolog ahhoz, h nocis legyen vki. Pasikat(ferjeket) kidumalni, megbeszelni a legujabb divatot, kibeszelni, ki hogy nez ki:-) Egy jo baratno a legjobb pszihologus tud lenni. Nah ez is folyamatban van. Mar a telefonos kapcsolatepitesbe belekezdtem. Sajnos, nagyon eljarkalni meg nem tudok veluk, mert a fiam meg csak 3 honapos, de ami kesik nem mulik.

4. Hobbi...nehez feladatnak tunt egy 3 honapos nyekergovel a nyakamon, foleg ugy, h a heti egyszeri ket oras sulinal is allando keszenletben van a telefonon, mert hat a ferjem kicsit nehezebben kuzd meg a nyugosseggel "varazscici" hianyaban. Olyan hobbit kellett talalnom, amit a picivel egyutt tudunk csinalni. Talaltam az interneten egy cikket a babauszasrol, ami nagyon megtetszett. Mar csak a kovetkezo kurzus kezdesere varunk.

5. Az utolso, de a legfontosabb allomas a ferjem lenne. Azert tettem az utolso helyre, mert fontosnak talaltam az elozoket ahhoz, h vegre ujra nokent nezzen ram. A szexualis eletunk megvan, de annyit nem kezdemenyezek mostanaban (konvergal a nullahoz), az okat gondolom tudjatok. Meg nem erzem igazi nonek magam.

csajok!!

felbuzdólva a tegnapi eszmecserénken, levágtam a hajam:)))

azért én, mert nem bízom a fodrászokban, évek óta én vágom a haját mindenkinek a családban, szóval ne nézzetek hülyének:))

és tök jó lett, igaz kint szakad az eső, nem tudunk kimenni, de a lelki világomnak tök jó, hogy a javulás útjára léptem:))

most jön a körmöm!!

(1.)