Vajon miért nem akar rendesen forogni? 10 hónapos

Szia!

Nemrégen volt egy hasonló kérdés,olvasd át a válaszokat,meg fogsz nyugodni.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

8 hónapos lányommal hírből sem ismerjük a gurulást. Az átfordulás is ritka ugyanúgy, mint Nálatok. Ismerős az a kicsit frusztráló érzés, amit akkor tapasztal az ember, hogy ha azt hallja, hogy más babák előrébb tartanak. De ne felejtsük, hogy mindenki egyéniség, már a babák is:) Nem szabad hasonlítani(bár sokszor nehéz megállni!) Vannak óvatosabb babák, akik csak akkor forognak, kúsznak stb...ha teljes biztonsággal tudják, hogy képesek rá. Mások pedig vakmerően belevágnak, "ahogy esik úgy puffan" alapon.

Az, hogy jártok különböző helyekre bőven elég. Én a helyedben otthon már nem gyakorolnék vele egyáltalán. Hagynám, hogy annyit és úgy mozogjon ahogy Ő szeretne. Így lehetne elkerülni azt, hogy megutálja a mozgást!

Kitartást, türelmet és sok sikert!

Szia,

Ne legyél emiatt elkeseredve, majd fog tudni mászni, felállni és menni. Tudom, hogy nagyon nehéz így a "boldog" babázás, minden örömöd elvész attól, hogy aggódsz, és a kicsi fiad fejlődését lesed nap mint nap.

A legjobb amit teszel, hogy hordod Dévény tornára, a többi is biztosan nagyon hasznos lehet, de arra azért vigyázz, nehogy túlhajszold a fiadat, mert akkor tényleg nincs ideje begyakorolni a mozdulatokat.

Kislányomat is hordtam, és most úgy néz ki, hogy betegség után újból kell egy picit vinni Dévényes tornára, mert visszafeszült a láztól kicsit.

Kb 5 hónaposan derült ki, hogy feszes itt-ott, nem tudott forogni. A torna hatására gyorsan megtanulta mindkét irányt, sokat is gyakoroltuk itthon. Jól ment, de csak ha rákényszerítettem, csalogattam valamivel. Utána hamar elkezdett kúszni, így esze ágában sem volt gurulni. Majd kb 2 hét után már mászott is és szinte soha többet nem fordult hasról hátra. Hátáról a hasára is csak az egyik karja felé fordul, valószínű ez könnyebben megy neki.

Kérdeztem a gyógytornászt, hogy mit lehetne vele tenni, azt mondta, hogy ezt már nagyon nehéz korrigálni, mert már jóval magasabb mozgásformánál tart, de ha eszembe jut, azért próbáljam néha forgatni. Hát, nem csináljuk, nem is tudom miért, talán már nem akarom kínozni. Azt látom, hogy tökéletesen meg van így is, már önállóan jár, egyedül a kapaszkodás nélküli felállás nem megy még neki, de majd az is sikerül. Most lesz 14 hónapos, és szerintem behozta a lemaradását.

Az, pedig, hogy nem gurul és néhány dolgot kicsit másképp csinál mint a többiek, pl. állandóan térden jár, eleinte nagyon zavart, de már megbékéltem vele. Azt gondolom, ha majd érteni fogja, hogy mit kérek, játékosan gurultatom, kúszatom, mászatom mint az ovistornánál és majd akkor begyakoroljuk a hiányzó mozdulatokat.

Ne izgulj, meg lesz a tornának a gyümölcse és gondolj arra, hogy minden gyerek más és más!

Kedves Kérdező!

A kérdéseidre (mennyi idő, mire látványos javulás lesz stb.) én nem tudok neked választ adni, viszont igyekszem egy kis lelket önteni beléd.

Az már nagy pozitívum, hogy időben kiderült, hogy gond van, és hogy jártok tornázni.

Hidd el, a tornák hatására mindent fog majd csinálni a babád, biztos, hogy késéssel, de fogja csinálni a dolgokat!!! A késés pedig ne zavarjon, a lényeg, hogy fejlődjön szépen a maga tempójában.

Mi sajnos "elkéstünk", ugyanis mindenki szerint minden a legnagyobb rendben volt a kisfiammal, egészen 9 hónapos koráig. Akkor én már úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, ugyanis még mindig csak kúszott, azt is leginkább féloldalasan, a mászással nem is próbálkozott, és felülni sem tudott. Először korai fejlesztőhöz mentünk, az ő segítségével tanult meg szépen felülni és mászni, de mire mászni kezdett, már egyéves elmúlt pár nappal, szóval nagyon későn kezdte. Aztán néhány nap múlva felállt kapaszkodva - addig egyáltalán nem. Ekkor hívtam fel több dévényest is, akik a kora hallatán olyan elképesztően késői időpontokat mondtak, amiből megértettem a burkolt célzást, hogy már nem szívesen foglalkoznak ekkora babával (nem csak az időpontból gondolom ezt, egyéb megjegyzésekből is). Így Dévény kilőve, maradt a sima gyógytorna. Most ott tartunk, hogy kapaszkodva szépen lépeget, néha-néha, amikor megfeledkezik magáról, megáll egy kis időre kapaszkodás nélkül, és ha nagyon jó passzban van, akkor lép is egyet-kettőt önállóan. Járunk gyógytornára, de abban már nem tudnak segíteni, hogy hamarabb elinduljon, azt mondta a gyógytornász, hogy ennél többet nem tehetünk, hogy hagyjuk, hogy lépegessen kapaszkodva, amennyit csak akar. Egyébként lassan 17 hónapos, és nekem is mindig összeszorul egy kicsit a szívem, mikor látom, hogy a vele egykorú vagy éppen nála fiatalabb babák milyen szépen, stabilan járnak már egyedül. De nincs mit tenni, időt kell neki hagyni, és bízom benne, hogy hamarosan ő is megtanul végre járni.

Persze, utólag már verem a fejem a falba, hogy miért nem léptünk korábban, de első baba, és eleinte minden jel arra utalt, hogy nincs semmi gond, a gyerekorvos és a védőnő meg mindig nyugtatott, szerintük mindig minden a legnagyobb rendben volt vele, csak "lusta baba"...

Ami még nagyon fontos, hogy ne őrlődj ezen folyton. Hidd el, tudom, milyen nehéz, tudom, hogy ez tölti ki a gondolataid 98%-át, de hidd el azt is, hogy nem szabad ennyire ezzel foglalkoznod. Volt egy időszak, amikor én is folyton ezen rágódtam, sokáig nem akart menni a mászás, hiába gyakoroltunk minden nap, csak nem kezdte el, állandóan ezen stresszeltem. Aztán egyszer elhatároztam, hogy ennek véget vetek, mert így Őt is akadályozom a fejlődésben, hiszen érzi, hogy folyamatosan elvárásaim vannak vele szemben (mert ezek bizony azok, lehet szépíteni, de nem érdemes), amiknek ő nem tud megfelelni. Onnantól kezdve szépen, fokozatosan fejlődik. Már elegendem a fülem mellett a megjegyzéseket (az én kisfiam már héthónaposan felállt, kilenchónaposan járt stb.). Nem mondom, hogy nem fáj, hogy Ő még nem jár ilyen idősen, és azt sem, hogy nem aggódok miatta, mert persze, hogy aggódok, hiszen ki ne aggódna, de igyekszem kordában tartani a dolgokat, és amikor rám törne a nagy-nagy aggódás, akkor végiggondolom, hogy milyen szépen fejlődik most is. Hiszen így is napról-napra ügyesebb, ez szemmel látható. Nemrég megtanult lemászni egyedül kanapéról, székről, lépcsőről, ügyesen támaszt, ha az elesést "gyakoroljuk" (tornán), klasszul egyensúlyoz az egyensúlyozós gyakorlatoknál, tulajdonképpen mindig meglep valamilyen újdonsággal, és nagyon-nagyon büszke vagyok rá, mert egyébként nagyon okos, értelmes kisfiú.

Ne haragudj, hogy ilyen sokat írtam magunkról, azért tettem, mert úgy gondolom, hogy segíthet, erőt adhat, hiszen nekem is lenne okom elkeseredni, de nem teszem, mert azzal nem segítek, hanem inkább visszafogom a kisfiam fejlődését.

Ne idegeskedj és aggódj ennyit te sem, próbáld meg kiélvezni a soha vissza nem térő szép pillanatokat, amikkel a kisfiad ajándékoz meg, és higyj abban, hogy mindent meg fog csinálni. Igen, nagy valószínűséggel később, mint a kortársai, de hidd el, senki nem fogja tőled évek múlva megkérdezni, hogy "És mikor is ült fel a kisfiad először?". Soha, semminél nem lesz ennek jelentősége. Most az a lényeg, hogy tornázzatok, és töltsétek vidáman a napokat, ez a táptalaja a minden tekintetben kielégítő fejlődésnek!

Minden jót kívánok Nektek!

A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 00:02

-kisfiam is hasonloan indult mint a tiéd,de 10 hósan másztunk,és ekkor kb fel is állt már(addig kerestem dévényest mig nem találtam egy értelmeset aki elvállalt....)

Nos igen, csak egy idő után beszűkülnek sajnos az ember lehetőségei. Hozzánk viszonylag közel ugyanis három dévényes tevékenykedik, és egyik sem volt hajlandó foglalkozni a kisfiammal, mindhárman gunyoros felhanggal jegyezték meg, hogy már túl későn akarom vinni hozzájuk, és ilyen korú gyerekeken már nem nagyon tudnak segíteni... Messzebbre pedig nincs lehetőségem hordani. De tulajdonképpen Dévény nélkül is behoztuk, amit be lehetett, csak természetesen lassabban, a korai fejlesztő és a gyógytornász mindent megtett, amit csak tudott. Azért köszönöm a hozzászólásodat, és örülök, hogy ti szerencsésebbek vagytok, mint mi.

Arra azért kíváncsi vagyok, hogy a járással kapcsolatban Dévényen csináltak-e valamit a kisfiadnál? Csak mert nekem ugye azt mondták, hogy ezzel úgysem tudnának mit kezdeni...

Mászatást segitették,meg a járásnál is probálták ösztönözni,főleg h helyesen húzza fel magát állásba.

(mi is féloldalasan kúsztunk)

én 60km-re vittem a kisfiamat mert közelebb nem volt dévényes,és 10 hós kora körül kezdtük ha jol emlékszem...