Azok az öntudatos anyukák, akik saját bevallásuk szerint soha nem hagyják sírni a babájukat, mit csinálnak, amikor a gyerekük 1 éves korára már úgy hisztizik, hogy az tűrhetetlen?

22:17es anyukának:

Igen, van baj a helyesírásoddal. Vesszők, stb.

Ha tudnál szöveget értelmezni (és nem mondatot) rájönnél, hogy az anyuka az intelligencia helyesírására vonatkozó szöveget értette rád. A többihez neked semmi közöd, legalábbis az én olvasatomban. Ő is csak a véleményét írta le, pont ahogy te. És egyáltalán nem volt bunkó, veled ellentétben. A stílusod pofátlan, arrogáns, vérlázító és gusztustalan. A stílus pedig maga az ember, ahogy mondani szokás.

És ne vagdalózz itt érettségivel és jó nevelésről, ha az én gyerekem ilyen stílusban kommunikálna bárkivel, ahogy te tetted megkapná érte a magáét. Ha te ilyen vagy a gyereked sem fog mást kapni nevelés szempontjából.

Ha megdobnak kővel, dobd vissza betontömbbel? Vagy hogy gondoltad ezt a dolgot?

Nekem próbálj meg olyan stílusban válaszolni mint annak a szegény anyukának!!!

Te pedig ne sírj az ilyen pofátlan bunkók miatt, inkább ne légy nyuszi és írd le neki amit gondolsz!

Nagyon várom a sértegetős anyuka válaszát!

Látom a lepontozás már nagyon megy, de hol van hozzá a vélemény?

Sértegetős anyukának: Én is támadtalak. Nekem miért nem írsz? Pedig egész nap vártam, többször ránéztem a monitorra.

Remélem elgondolkodtál azon, hogy hol a határ! Próbálj kissé emberibb hangot megütni! Mert látod, ez visszaüt.

sziasztok!

hát nekem az az elvem, h ne hagyjuk sírni a gyereket. pláne a férjemnek: meg szakad a szívem,amikor sír a gyerekem.

dehát vannak az elvek, és van a gyakorlat.

első gyereknél több idő és türelem áll rendelkezésre. egy újszülött egy fél éves vagy akár egy egy éves ok nélkül nem is nagyon sír. és első gyerekkel, az újdonság varázsával, a nagy csodával az ember képes is minden nyekkenésre ugrani. ha kicsi a korkülönbség a gyerekek között, a másodikra már nem jut se idő, se energia annyi, mint az elsőre és őszintén megvallva csodálkozom az egy gyerekes anyukákon, h mi a fenéért ugranak mindenre. pedig másfél évvel előtte én is pont ilyen voltam. emlékszem, h kisebbik gyerekemnél (ha a nagyobbikra rátört a hiszti), már mindkét gyereknél arra törekedtem, h rövidebb ideig bőgjenek... :)

és ahogy nőnek a gyerekek, egyre több hiszti jön. függetlenül a vérmérséklettől próbálgatják a határokat...

és bármennyire is utálom, ha sír a gyerek (nemcsak, h sajnálom, de szinte látom, ahogy megy fel az agyvizem), de néha igenis úgy alakul, h rá kell hagyni a bőgést, mert a végén még jól fel is pörgeti magát.

mindezzel együtt úgy vagyok vele, h a saját idegrendszerem védelmében is :), lehetőleg mindenért ugrani kell - úgysem sikerül mindig, de a lehető leg többet meg kell tenni annak érdekében, h megtanulja a gyerek, h anyára bármilyen nyűgömmel számíthatok (a mai világban szerintem ez nem egy utolsó szempont és 15-20 év múlva is a gyerekeink lesznek, amikor nemárt, ha mindent el mernek mondani). de ha látszik, h ez hiszti, nem vígaszra, nem segítségre szorul, csak hiszti l'art pour l'art, akkor simán rájuk lehet hagyni... persze nem órákig, de egy ideig, hátha magától belátja. ha túlpörög, akkor megint meg lehet próbálkozni.

szóval mindenki ismeri a gyerekét, saját magát, a tűréshatárokat, mindkét oldalról... ezekkel kell variálni.

sajnos beláttam, h igenis néha semmi más megoldás nincs, csak beküldeni a szobájába (négy éves), durrogjon, aztán ahogy csitul, úgy lehet vele lerendezni a konfliktust.

mindenkinek bőg a gyereke, mindenkinek a gyereke három négy évesen elképesztő hisztiket tud produkálni...

szoktam is nekik mondogatni, h én az életemben nem veszekedtem annyit mint velük akár egy hét alatt, pedig őket szeretem a világon a legjobban. szóval disznóság, h pont ők képesek kihozni a sodromból.

mindig azzal vígasztalom magam, h biztosan én is ugyanilyen votam, meg a hugom is, de minket nem az anyukánk vígasztalt meg, hanem az ovó néni vagy a bölcsis néni... én itt vagyok nekik és akármeddig is bőgnek, akár meddig is rájuk hagyom vagy sem, de alőbb utóbb velem oldják meg a problémát és számomra ez a lényeg :)