"Anyós" probléma. Ti hogy bírjátok ki? Már az őrületbe kerget.

Azért írtam idézőjelbe,mert a párommal nem vagyunk házasok.De már az esküvőt is erőlteti,pedig mi megmondtuk,hogy nem akarjuk (a párom 2-szer vált el,én nem vagyok oda a házasságért...).

A lányunk 8 és fél hós,elég ritkán megyünk a nagyihoz (2 és fél óra kocsival),de ha ott vagyunk,akkor már előre beveszem a gyógyszert.Mindenbe beleköt.

Tegnap pl. az volt a baja,hogy a babánknak miért van már fülbevalója.Eddig észre sem vette,pedig már lassan 3 hónapja bent van.

De ha ott vagyunk,akkor mindig megkapom,hogy miért nem szoptatom "szegény" gyereket,miért adok neki tápszert.

Amikor még terhes voltam és vettük a babakocsit,akkor még nekem volt bűntudatom,mert mondta,hogy mi vesszük a több százezres babakocsit,Ő meg a számlákat nem bírja fizetni.A párom mondta utána,hogy van neki pénze,csak elkölti egy hét alatt,utána meg csodálkozik,hogy hova lett...

De tegnap még azt is mondta,hogy jó lenne,ha minden héten mennénk,mert jót tesz a babának a vidéki levegő,meg legalább Ő sem lenne egyedül.Hát majdnem kicsúszott a számon,hogy nekem vannak fontosabb dolgaim is,mint hogy több órákat töltsek kocsiban.De ezt úgy mondta,mintha mi nem tudom milyen füstös,poros lakásban laknánk.

A lányomat meg folyton ki akarta szedni a kocsiból,de a pici üvöltött,amikor a kezébe vette,pedig egyébként egy irtózatosan nyugodt baba.

Ha Ő jön hozzánk (félévente max. 2-szer),akkor meg mondja,hogy én miért nem főzök otthon meg hogy minek jár a takarítónő,miközben én is tudnék takarítani.Azért is le voltam cseszve,hogy miért kell a babának külön kiságy meg szoba.Miért,aludjon közöttünk a gyerek és majd azt figyeljem egész éjszaka,hogy mikor fekszek rá?!

Ti mit csináltok,hogy ne fárasszon benneteket?