Pontosan hogyan kell értelmezni és alkalmazni a "ne hagyjuk sírni a babát" elvet?

Szerintem ha kedvesen beszélsz a babádhoz, de nem veszed fel, mert éppen dolgod van, azzal nem veszíted el a bizalmát. Ha nem törődnél a sírásával, vagy ülnél és bámulnál rá kifejezéstelen arccal, akkor betegnek mondanálak, és nem engedném, hogy gyereket nevelj. Dehát erről szó sincs. Az a bizonyos fent említett kísérlet erről szól, nem arról, amit te leírtál.

Ne stresszelj, az ember ha figyel a baba jelzéseire, akkor nem csinálhatja rosszul. Egyébként megjegyezném, hogy az én lányom, aki most másfél éves, nagyjából 3 havonta bepróbálja az agresszor szerepét nálam. Amikor látja, hogy nem engedek meg mindent, akkor abbahagyja. Okosak ám. Az elején volt hogy 18 szor felkelt éjjel. Ahogy megnyikkant futottam be hozzá, amitől volt hogy felébredt, mert épp csak álmában nyöszörgött amúgy. :-)

Én a suttogó módszert alkalmaztam nála, és hihetetlenül, párját ritkítóan nyílt, bizalommal teli, kegyensúlyozott, boldog gyerek. És nem veszem fel minden alkalommal, mikor a szoknyámat rángatja, vagy sír. Ugyanis sírás és sírás közt is van különbség. Meg kell hallgatni, hogyan szól az a sírás, aztán annak megfelelően cselekedni. Mivel a csecsemők nem beszélnek, mindent sírással fejeznek ki. Ha éhes, szomja, melege van, fázik, sőt ha unatkozik is sír. Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy úgy nevelünk kiegyensúlyozott, önálló embert, ha egy makkanásra leülünk, és folyton szórakoztatjuk őt? Meg kell tanulnia egyedül is játszani, elaludni, sőt, adott esetben várni is. Természetesen ez nem vonatkozik arra, amikor fáj valamije, vagy fél. De igenis, hogy egy idő után tud egy picikét várni az ételre is, ugyanis az étteremben sem benyomod a gonbot kijön a kaja elv működik, anya pedig nem gép. Visszatérve a sírásra, próbáld megfigyelni, hogyan sír. Minden babának van többféle sírása. Egy idő után be tudod azonosítani, és nem lesznek kétségeid. Szerintem már a kérdésed feltevése is bizonyítja, hogy törődsz a babáddal. Bízz az ösztöneidben!

Évről évre változik az orvosok és a pszichológusok véleménye, fejlődik az orvostudomány. Vagy kell a pénz a sok pszichológusnak, elterjedt egy szakma. Nálunk is a nyugati példákat veszik alapul és oda nyúlnak segítségért... De ők már régen másként gondolkodnak. Internet van meg minden, de valahogy mindig le vagyunk maradva pár évvel. A most nagyon okos anyukák, 2 év múlva hülyének tűnnek.

Kár veszekedni, tanácsot adhat mindenki, nála mi vált be, de ne akarjuk megváltani a világot!

Mindig az a jó,ami neked és a babádnak jó.Mindkét gyerekemet egyformán neveltem,pedig 10 év van közöttük,más volt a trend mikor a nagy kicsi volt.Nem könyvekből,nem internetről ,hanem a szívem és az eszem szerint.A nagy 10 évig aludt velünk egy szobába,attól nem lett pszihés problémája senkinek.

Most mindenre van pszihológiai magyarázat.ez már idegesítő.Pl a gyerek nem azért kap el egy torokgyulladást mert épp járvány van,hanem mert kivetitődik rá az anya nyugtalansága meg ilyenek.

Nekem sok bajom volt gyerekkoromban,orovs, korház meg minden,lehet ezért nem bírok ki 5 perc sírást sem.

Jó ez az oldal kikapcsolódásra,véleménykutatásra.Senki nem ismeri jobban a gyereked mint te.

Az én lányom akkor is sírt, mikor a kiságyban volt, akkor is mikor ölben, akkor is mikor babakocsiban, akkor is mikor a játszószőnyegen, vagy hintában vagy pihenőszékben...így tehát volt bőven alkalmon, hogy hagytam sírni, mert nem tudtam vele mit csinálni. Doki szerint ő ilyen kislány és kész (millió vizsgálaton voltunk). Úgyhogy nem nagyon tudtam már mit csinálni teljes elkeseredésemben...persze nem zártam rá az ajtót, de nem volt annyi energiám, hogy egész áldott nap simogassam, nézegessen, ringassam. Nála valahogy minden hatástalannak bizonyult.

S remélem ettől nem lesz még pszichésen zavarodott gyerek! Az egyik doki is úgy vigasztalt, hogy hát kedveském az én kisfiam is egyfolytában bőgött és nem tudtam vele mit csinálni, mégis normális felnőtt lett belőle!

Most már nagyobb, kevesebbet bőg, és nagyon szeret, bújik, simogat, teli pofival mosolyog bele az arcomba.

A babák tényleg mások, és csak te tudhatod mi a jó neki. A szakkönyvek persze jók, lehetnek érdekesek is, viszont a babák nem mindig úgy "működnek", ahogy az meg van írva...