Hogyan kezeljem a dackorszakát? Hogyan is "neveljem" vagy miszösz? Kivagyok bukva.

Ha kérem, egy nem hallja meg, kettő kiröhögnek, meg gyenge anyának titulálnak, hogy nem nevelem azt a büdöskölyköt.

Ha felszólítom, parancsolom, akkor terrorizálom azt a szegény gyermeket.

Ha odáig fajul a dolog, hogy neadja az ég, de megragadom a pracliját, és elrángatom onnan, ahová nem való a fiatalúr, akkor máris szívtelen mostoha vagyok, és minek nekem gyerek, hiszen csak játszott.

A minap utaztunk, és egy mamóka ölébe keveredett, nem örültem neki, így adódott, folyton a kabátgombbal játszott, én rászóltam, mire kioktattak, hogy hadd játsszon, úgyis leakar szakadni a gomb, nem baj. Igen, az a gomb igen, de bennem ott van, hogy maholnap, ha egy kedves néni ölébe felkéreckedik, és letépi a gombját, mert a másik engedte akkor én leszek lebszva, hogy a gyerekem letépte a gombot.

Vagy a kisboltban sem megyünk be a raktárba, az nem a vevők, pláne nem a babák helye, hát akkor majd az auchan tesco bármi nagynak az esetleg nyitott raktára?.

Hogy az úton ahol fogni kell a kezem ott fogni kell a kezem, és hadd döntsem már el, hogy a füves park elég tágas-e, mielőtt az út kezdődik, vagy sem, és fognia kell-e a kezem.

Nem evett, sőt játszott, hát elküldtem az asztaltól, éheztetem.

Dobálózott a játékokkal, ráadásul kemény-"éles" dolgokkal, így sarok, plusz a játék elvétele volt a bünti, erre megint csak szívtelen vagyok, meg gyerek. De előtte rászólok, megkérem, utasítom stb, nem használ, és rittig ellenem dolgoznak, mert kiveszik a sarokból visszaadják a játékot, jó, hogy nem dicsérik meg, mikor majd' kidobja az ablakot.

Most akkor mit is kell a gyerekkel csinálni. Annyi szr kaptam már, hogy így meg úgy nem csinálom jól, hogy már a tköm is ki a gyerekkel, és "elmentakedvemazegésztől", és a frusztráció rajta csattan.:(