Van megoldás arra, hogy egyedül is eljátszon? 2

Napközben nem alszik a gyereked?

A veszélyes melókat akkor érdemes megcsinálni, amikor nincs a közelben. Ilyen a szíroldós és a fertőtlenítős része a háztartásnak. Minden egyéb megy gyerekkel együtt is, csak rá kell jönni a hogyanra. :)

Nekem is elég anyás volt a gyerekem. A hordozókendőt nem szeretem, és nem is vagyok a híve. Szeressük és gondozzuk a gyerekeinket, de nem kell belőlük majmot csinálni. Igenis meg kel tanulnia egyedül ellenni egy keveset. Lehet, hogy eleinte ez csak annyira elég, amíg felvágsz egy hagymát, de már az is jobb, mint a semmi.

Én nagyon sokat cipeltem a 3. gyerekemet, nem szeretett a földön játszani. HA főztem ott volt a babahordozóban a konyhaszekrényen, ha elég volt egy kéz ahhoz amit csináltam akár fel is tudtam venni, ha megunta a hordozót. De x időközönként mindig bepróbálkoztam vele, hogy leteszem, és most ezt vagy azt anyának meg kell csinálnia addig játsszál szépen. Lehet, hogy sírt kicsit, de nem vettem fel azonnal, csak amikor végeztem. Itt most ne gondoljatok 1 órás melóra. Hanem csak 1-2 percesekre.

Ahogy nőtt a gyerek egyre tolódott ki az az idő, amit egyedül el tudott tölteni. Persze ez attól is függ mekkora a gyerek. Ha még nem tud járni akkor nehezebb a szitu, nehezebben foglalja le magát. De mindig kitartóan próbálkozni kell.

Nagyjából egy éves volt a kicsi, mire eljutottunk odáig hogy bő fél órát eljátszott egymaga. Aztán kicsit együtt csináltunk valamit, aztán megit elvolt egyedül. Ez sajnos csak így megy. Hosszabb időt sztem nem tudnak egyedül eltölteni, nyugodtan, csendben, stb.

Én ugyan kendőzök, de nem abban alszik a fiam. Amint elalszik vagy elálmosodik, letehetem kiságyba. De: akár ébren van benne, akár alszik, bizonyos dolgokat nem csinálok kendőben, hanem csak akkor, amikor a gyerek alszik, vagy van, aki vigyázzon rá. Napi szinten azért nem kell tűzhelyet hidegzsíroldózni vagy ruhát fehéríteni egy átlagos háztartásban, azt hiszem.

De pl mosást betenni, mosogatni, teregetni, porszívózni, letörölgetni, bevásárolni, pakolászni simán lehet hátamon a gyerekkel. Porszívózni pl csak így tudok, mert akárhol van a gyerek a lakásban, akárki karjában, ordít, ha szól a porszívó - kivéve, ha az én hátamon van közben. Valaki írta itt az egyik válaszban, hogy kiválóan megtanult fél kézzel porszívózni, főzni stb. Na, nem könnyebb lett volna neki is két kézzel? :)

Hipót nem használok napi szinten, csak hetente. A vécét lefekvés előtt takarítom, éjjelre úgy hagyom, a reggeli első vécéző meg leöblíti.

Én is a fokozatosság elvét javaslom neked, egyre többet próbáld rávenni, hogy egyedül játsszon, neki is jó, ha icipicit függetlenedik tőled (túlságosan még jó ideig úgysem fog:)) Nálunk egy éves kora körül tetőzött az anyásság, bömbölt, ha kimentem wc-re... most már akár fél órát is eljátszik egyedül, szóval ne aggódj, ez kialakul, ha igenis ragaszkodsz az elejétől egy pici önállósághoz.

Ha a kendő ellen vagy, ne használd! Az én kisfiam már két és fél éves, de még arról sincs fogalmam, hogy kell felkötni egy kendőt:D A védőnőm ijesztett el tőle, mikor mondta, hogy amíg a gyerek nem ül stabilan, tehát 4-5, akár 6 hónapos koráig az ő gerincét teszed vele tönkre, utána meg a sajátodat... Nyilván nem az alkalmankénti, hanem a rendszeres használatról beszélt, de nekem már ez is elvette a kedvem a kendőhasználattól.

Szia!

Válaszoltam Neked arra a kérdésre is. Azért hozzátenném, hogy itthon ritkán kendőztünk, inkább sétához használtuk, de most nem ez a kérdés.

Az én babám sem aludt túl jól napközben, amikor ilyen idős volt. Nekünk bejött a játszószőnyeg, írtam, hogy vasalás és teregetés közben énekelgettem neki, azt nagyon szerette. Szép időben a konyhai előkészületi munkákat az erkélyen végeztem, ő kint volt velem, aztán az egészet bedobni a fazékba (ha ilyen jellegű volt az étel) egy perc volt, a konyhába nem szerettem kivinni.

Sajnos egy 3 hónapos nem játszik el egyedül. Ez van. Gondold el, még mozogni is alig tud. Kitartás! :)

Egy három hónapostól tényleg nem lehet elvárni, hogy ellegyen magában. Hogy mivel szórakoztasd? Hát saját magaddal. :) Ha kendőben van rajtad, akkor agyalnod se kell ezen, mert minden érdekli, amit csinálsz, a kávéfőzéstől a felmosásig. Es ha elfárad a sok látnivalóban, akkor hozzád bújik és elalszik. Ilyen idős korában (meg azóta is) a fiamnak folyamatosan kommentáltam, hogy épp mit csinálok, rengeteget énekeltem neki, amit két hónapos kora óta hangos kacagással jutalmaz. És persze a játékok, mindig életkornak megfelelő szinten, nálatok épp a csörgők, rágókák és zörgős könyvek lehetnek a favorit. Sajnos túl hamar vége a hordozós korszaknak, alaptalan a félelem, hogy rajtad lógva marad a gyerek és elmarad a mozgásfejlődésben, vagy túl anyás lesz. Nálunk is már szinte mindig a földön van a fiam, csak olyankor kötöm fel, ha elmegyünk itthonról.

Egy kis olvasnivaló: (vékony könyv, de ütős)

[link]

"Az indiánok babái, anyjuk karjában vagy egy hordozókendőben ülve az oldalán, passzív szerepet töltöttek be. Az anya ugyanúgy ment a dolgára, részt vett a falu életében, miközben a baba általában csak figyelt vagy aludt. Amikor éhes volt, elég volt egyet moccannia és az anya megszoptatta. Gyorsan kialakult anya és csecsemője közt egy olyan érintéseken alapuló testbeszéd, amellyel a csecsemő az aktuális igényét jelezni tudta, és erre az anya azonnal reagált. A baba így mindvégig nyugodt lehetett, és nem idegesen, kapkodva táplálkozott.

A babák így az anyjuknak is sokkal kisebb stresszt jelentettek, mint „modern kori” társaik. Jean a jekanáknak szégyellte bevallani, hogy ahonnan ő jött, a nők gyakran csak azután mernek elkezdeni gyermeket nevelni, miután erről távoli férfiak könyveit elolvasták. Sok anya fájdalmat érez, ahogy a „szakértők” tanácsait megfogadva, az elválasztásra szoktatva, becsukja gyermeke szobájának ajtaját, és a baba keserves ordításba kezd. Nyugtatgatja magát az elméletekkel, hogy ennek így kell mennie, mindig így megy, és hát igazi baja nem lehet a gyereknek, hiszen épp most szoptatta meg és pelenkázta újra. Ez csak egy olyan zűrös időszak, amit ki kell bírni."