Egész pici korától arra törekedtem, hogy a kisfiam egyedül is eljátszon, de most 10 hónapos és úgy tűnik valamit nem jol csináltam. Hogy szoktassam az egyedül játszásra?

Úgy, hogy semmit nem csinálok mikor ott van, és hát itt van mindig. A férjemre néha itthagyom és elmegyek jógázni (ott feltöltődök) vagy csinálok amit akarok, ha leviszi sétálni. HA főzök a lábam alatt mászkál, mindig adok neki vmi falatkát. ja és 100x félbehagyom..Az hülyeség, hogy egy ilyen pici baba elvan 10 percnél tovább. Én néha beteszek neki micimackós mesét, imádja.

Ez a szeperációs félelem,amit 8-9 hó körülre mondanak,de pl az én fiam 12 hósan kezdte.Ő addig akár 1 fél napot is elvolt magának.Most viszont,ha nem lát kiabál esetleg sír utánam,ha kiengedem a szobából velem van,mint 1 kis árnyék.Most jött rá,hogy Ő egy külön lény és ha nem lát azt hiszi elhagytad.Ha egyedül hagyod a szobában és sír utánad hangosan beszélj hozzá a másik helyiségből vagy gyakrabban menj oda hozzá,hogy lássa nincs egyedül.Ha pl főzől vidd ki magadhoz.Lassan majd rájön,hogy nem hagyták teljesen magára:)

Az én 10 hónapos fiam detto, pedig én is igyekeztem ot nem elkapatni...Ma nagyon ki is borultam, mert nem bírtam volna megfozni tole, arra meg hiába vártam, hogy aludjon...Már én is arra gondoltam, hogy valamit elrontottam, mert korulottem csupa szuperbaba meg szuperanyuka van...Legalább itt látom, hogy nem csak nálunk van igy...Remélem, kinovi ezt is, és ellesz újra maga is a játékaaival. Addig pedig jon velem, játszik mellettem.