Van megoldás arra, hogy egyedül is eljátszon?

Nekem már ugyan 2,5 éves, de nálunk is ez volt. Én őszintén szólva akkoriban let*jtam a házimunkát, azt csináltam meg, amit feltétlenül kellett :) A gyerek volt az első, így sokat volt kézben, ölben, stb. Amig még ilyen pici volt, akkor beletettem az autós hordozóba, és felraktam a pultra, amig a konyhában dolgoztam (persze biztonságosan kifixálva az ülést), mikor már mocorgott, akkor a földre raktam ugyanígy (de sose borult fel vele) :)

Később pedig magam mellé raktam egy paplant, és a lábamnál elvolt amig a "muszáj-munkákat" csináltam.

Amúgy tényleg sokat fogtuk, úgy kb. 6-7 hónapos koráig, utána mászni kezdett és már nem akart nagyon ölben lenni...

Nálunk az egész család azóta is azon ugrat, hogy meg lehet tanulni egy kézzel főzni és porszívózni! :))) (hónapokig csináltam, tényleg belejöttem) :)

Nagyon sok az ilyen kérdés, de nem lehet elégszer elmondani: egy 3 hónapos még nem tud egyedül eljátszani, és ez legkevésbé sem "felkapatás" kérdése! Ő még nagyon picike, Te jelented neki az egyetlen biztos pontot a világban.

Készülj fel, hogy a következő 3-4 hónap, amíg el nem kezd kúszni-mászni, elég nehéz lesz ilyen szempontból. (Utána jönnek más nehézségek :)) Sajnos kikerülhetetlen, hogy néha egy-két percet sírjon, amíg vécére mész vagy átveszed a postát, de ne hagyd a házimunka kedvéért órákig sírni. Próbálj meg minél több dolgot elvégezni, amíg alszik, amikor pedig fent van, olyasmit, aminél ő is a közeledben lehet. Én pl. jól tudtam ilyenkor vasalni, ő ott feküdt tőlem egy méterre, pár percenként odamentem hozzá puszit adni, munka közben pedig énekeltem neki.

Ha nem idegenkedsz tőle, ajánlom a hordozókendőt vagy mei tai-t, nagyon megnyugtatja a babákat, és lesz két szabad kezed is.

És kitartás, próbálj meg nem kiborulni, olyan szép időszak ez! :)

Második vagyok

Egyrészt lehet, hogy más a temperamentuma, másrészt nem lehet, hogy azért zavar jobban, mert már tényleg nem teheted meg, hogy egész nap csak vele foglalkozz? Nekem még csak egy van, tervezzük a másodikat, és már most nézegetem a hordozókendőket, mert ha a kistesó is olyan nyűgös lesz, mint ő volt, és így kettő között kell lavíroznom, valószínűleg idegbajt fogopk kapni.

Nekem 3 hónapos a babám és kedvétől függően fél - 1 órát eljátszik egyedül. Leginkább a játszószőnyegen és a pihenő székében. Így volt a kezdetektől, igyekeztünk nem felkapatni, ami nem azt jelenti, hogy nem foglalkozom vele, hanem, hogy bizonyos dolgokat az elejétől tanuljon meg egyedül: játék, alvás.

Én a helyedben szépen lassan megtanítanám egyedül játszani. Pl. mi sokat játszunk a nagy ágyon, forgolódunk, mutogatok neki különböző játékokat, bohóckodok. A helyedben én játszanék vele és ha azt látom, hogy valami nagyon tetszik neki, mereven nézi, nézelődik szólnék neki, hogy most "anya elmegy egy pohár italért, de jön vissza". És akkor menj ki és tényleg menj hozzá vissza. Idővel növeld ezeket az elmeneteleket és meg fogja szokni, rájön, hogy nem tragédia egyedül lenni hiszti és sírás nélkül. Sok szerencsét!

Nem tudom, mi ez a mizéria, hogy elvárjuk 3 hónapos csecsemőktől, hogy "ellegyenek egyedül". Az árvaházi csecsemőkre nem jut fejenként egy anya, őket megetetik, tisztába testzik, aztán elvabnak egyedül. na, meg is lehet nézni, mi lesz ebből. :(

Kedves kérdező, tudomásul kell venned, hogy a babád még kicsi ahhoz, hogy ellegyen egyedül. 1) még nincs meg a tárgyak/személyek azonosságtudata. Amit nem lát, az nincs. Ha magára hagyod, akkor nem tudja, hogy vissza fogsz jönni. Ha nem lát, akkor te nem vagy, nem létezel. Még szép, hogy sír. Ez nem elkényeztetés kérdése, hanem életkori sajátosság. Tény. 2) ahhoz sem elég fejlett az idegrendszere, hogy megnyugtassa magát. Képtelen rá. ne is várd el tőle.

A megoldás nálunk a hordozókendő. Felkötöm, és a gyerek nem sír, mert nincs egyedül, hanem az anyja közelségében van. Nekem pedig marad két kezem minden munkára. Király megoldás, kár, hogy az első két hónapban féltem tőle, hogy "nehéz kötözni", pedig baromira egyszerű. Mennyivel meg tudta volna könnyíteni az első két hónapot is!

Olvasnivaló:

[link]

[link]

[link]

Igen, majd másfél évesen :D

Az enyém most kezd egyedül ellenni, 1,5 éves lesz a héten. Ilyen gyerek volt mindig, nem elkapatás kérdése. Ezt dobta a gép :D

15:03-as vagyok

Kedves Kérdező!

Ha a hordozókendőt választod, akkor megint csak azt erősíted benne, hogy anya nélkül nincs élet. Persze amíg pici nagyon jó, hogy rajtunk lóg, de mi lesz később? Annyira hozzád fog szokni, hogy wc-re sem fogsz tudni egyedül menni. Másik, hogy nem lesz lehetőséged otthagyni még fél órára sem a nagyszülőknél. Már most ezzel a problémával küzdesz, ne az a megoldás, hogy magadon cipeled.

A babát tanítani kell. Játszani, aludni, szopizni. Úgy kell csinálni, hogy mellette az anyukának is legyen élete. Jusson idő a család többi tagjára és háztartásra is.

Utolsó!

Ne haragudj, de látszik, hogy még nagyon pici a babád! :) Normális esetben a gyerekek olyan 6-7 hónapos korukig igénylik az intenzív testközelséget, ilyenkor még teljesen természetes, hogy csak Anya létezik számukra. Ezután nekilendül a mozgásfejlődés, és hirtelen nagyon leköti őket a körülöttük lévő világ, és már kevésbé maradnak meg ölben. Példa erre az egyéves fiam, akit 6 hónapos koráig magamra kötve sétáltattam, és nem hagytam sírni. Most minden érdekli, nem marad meg az ölemben 5 percnél tovább, vidám, aktív érdeklődő, a nagyszüleivel akár fél napot is elvan.

Ez egy fejlődési szakasz, amit nem kell siettetni, mert könnyen meglesz a böjtje. Azt sem mondod, hogy nem pelenkázod a babádat, mert később majd nem lehet róla leszoktatni, és hamarosan a hozzátáplálást sem marhapörkölttel fogod kezdeni azzal a felkiáltással, hogy nem akarod, hogy tízévesen is sütőtökpürét egyen.

Talán Ranschburg Jenőnél olvastam, de a környezetemben is tapasztalom, hogy nagyrészt azokból lesznek a csimpaszkodó kisgyerekek, akiknek csecsemőkorukban nem elégítették ki a testközelség iránti igényüket. Amely igény természetesen minden babánál más, ahogyan a kérdező gyerekein is látszik. Valószínű, a Te kisbabád is nyugodt természetű. Nem egész nap karban tartani kell, hanem figyelni a jelzéseit, és nem olyasmire tréningelni, amire még nem érett meg.