Anyukák! Mi volt eddig a legnehezebb számotokra az anyaságban?

Legnehezebb?

Mikor 32+5 hétre császároztak és az inkubátor mellett ülve azt sem tudtam hogy vajon egy óra múlva anya leszek e? hogy lesz e még gyermekem?

aztán mikor 3,5 hónapos koráig minden este 6-tól hajnal kettőig ordított mert valószínű a hasa fájt és nem tudtunk tenni érte semmit. az orvosok széttárták kezüket hogy hasfájás. én meg bőgtem miközben ringattam őt vagy éppen este tízkor vittem ki babakocsival. közben 7 hetesen emiatt kórházba került ahol kiderült hogy annyira vérszegény hogy vért kell kapjon, s megállapították azért fáj a pocak mert nincs rendszeres széklete mert végbélszűkülete van. hordtuk egy hónapig tágításra, a helyzet nem lett jobb. műteni még nem merték hogy korababa volt, azt mondták várjuk meg míg 4 hónapos lesz. átmentünk egy másik városba, ott is napokat eltöltöttünk és kiderült nincs szűkülete, de segíteni ők sem tudtak. aztán mikor elkezdtük a tápszert adni 4 hónaposan rendszeres lett a széklet.

Bevallom őszintén, igazán csak 4,5 hónaposan tudtam örülni az életnek. addig nagyon rossz volt. Szégyenlem bevallani, de mindig attól féltem valami baja lesz a kicsinek és meghal. Nem mertem örülni neki.

szerencsére mára már más a helyzet. van egy gyönyörű 8 hónapos kislányom, aki sokat mosolyog, és éppen ma 8 hónapos, én meg 35 éves, tehát ez az első szülinapom anyukaként :)

úgy érzem így utólag a legnehezebb a kicsimnek volt hogy nem tudtam segíteni rajta.