Mikor sétált már a kisgyereked melletted arra, amerre Te szeretted volna?

Szerintem mentalitásfüggő. Én voltam tiniként babysitter. A gyerek, akire vigyáztam ment, amerre látott, úttestre, bárhova. Hiába beszéltem neki. Pedig normális, türelmes családja volt, nekem meg az volt a dolgom, hogy csak vele legyek. Angliában van babapóráz, először nagyon kiakadtam rajta, de az 5. ilyen séta után anyuka ráadta a gyerekre, hogy azzal menjünk.

Féltem is, hogy nálunk mi lesz, mert itt bizony fél méteres a járda, aztán főút, korlát, kerítés semmi. De a lányomnak soha nem jutott eszébe az úttest közepén sétálni. Nem akart eleinte kézen fogva jönni velem, mert ő már nagyon önálló, de egy-két hónap alatt megtanulta. Egy felnőtt számára 5 perces séta egyébként tényleg órákig tart. De ráérünk, nekünk fél napos program feladni a levelet a postán, pedig csak pár háznyira van.