Mikor sétált már a kisgyereked melletted arra, amerre Te szeretted volna?

Tudom, hogy nem volt kérdés, de nekem az is fura, hogy egyeseknél elfut a gyerek séta közben.

Nálunk két fiú van (2 és 4 éves), de még eddig egyszer se volt olyan, hogy elfutott volna csak úgy séta közben pedig nem fogjuk a kezüket.

Az is biztos, hogy ez nem mentalitás függő, mert eléggé különbözik a temperamentumuk és imádnak is otthon kergetőzni.

Szerintem bizony mentalitásfüggő, a fiam imád elrohangálni séta közben, mert kíváncsi, gyorsan fel akar mindent fedezni, én meg nem közlekedem vele rohanva.

Viszont mindig visszajön ha kérem, és megáll, ha azt mondom. Számomra az a másfél éves gyerek a furcsa, aki megy a szülők mellett ugyanabban a tempóban és nem indul el sehová, nem érdekli semmi, csak megy.

Kérdező, 19 hónaposan már jött ahová kértem, de így is ráhagyással megyünk mindenfelé, egy plusz 10-15 percet kell rászámolni, mert a világ annyira érdekes:)

"...hogy kell neki elmondani a pontos úticélt és tervet merre megyünk úgy , hogy meg is értse:D ..."

Általában az anyukáknak is rutin útvonala van (pék, gyógyszertár, Tesco, stb)

Ha már voltatok 3x egy helyen akkor simán megérti, hogy mi a cél. Az útvonalat nem kell külön magyarázni csak elég annyit mondani, hogy "tudod mist kiflit veszünk a péknél és arra kell mennünk". Ilyenkor egy kis filózás után aztán jött a megadott irányba.

Ebben a korban ha még nem is beszél, de más sokat ért.

"...Számomra az a másfél éves gyerek a furcsa, aki megy a szülők mellett ugyanabban a tempóban és nem indul el sehová, nem érdekli semmi, csak megy. ..."

Megy, de x méternél többet sose távolodik el és ha érdekes dolgot lát bizony lecövekel és alig lehet tovább menésre bírni.

Én igazán azt nem értem akinél elfut a gyerek a vakvilágba és vissza se lehet hívni, még az útra is kifutna. Ez nekem Darwin díjas kategória és így természet ellenes is.

Kedves 78%, az első kommentedre reagáltam azt, amit bemásoltál.

Ezt írtad: "Tudom, hogy nem volt kérdés, de nekem az is fura, hogy egyeseknél elfut a gyerek séta közben."

Az, hogy elfut séta közben nem egyenlő azzal, hogy szalad a vakvilágba, és meg se lehet állítani.

Látod, a tiéd is elmegy mellőletek, a fiam energiabomba, ő nem elmegy, hanem elfut.

Mindig megáll, ha rászólok, és visszajön, ha kérem. De attól még elfut. És szerintem ez természetesebb, mint hogy sehová nem mozdul a szülei mellől (bár esküszöm, néha irigykedem, hogy van gyerek, aki nyugodtan ballag az anyukája mellett).

Ez nem mentalitás kérdése, hanem érettség kérdése. Amíg a fiam kismajom volt, addig rohantam vele, vagy nem engedtem sétálni. Azóta nagyobb lett, megértette, hogy mi a helyzet, nem kell rohannom, visszajön.

"...Az, hogy elfut séta közben nem egyenlő azzal, hogy szalad a vakvilágba, ..."

Tudom, nyugi, pontatlanul fogalmaztam, igazad van. :)

Azt amit írtam azt az arra értettem, amit másodikra írtam.