Segítséget szeretnék mi a jo megoldás erre?

Lehet hogy pont azt érzik hogy ki vagy borulva!

Kérj meg valakit hogy pár órára vigyázzon rájuk amég te kipihened magad, vagy aludj, vagy sétálj egy nagyot!

És ha te is pihent és lelkileg fizikailag kiegyensúlyozott vagy akkor a gyermekeidnek is jobb kedve lesz!

Ha jól értem ikreid vannak és most 1 évesek?

Az enyém 15 hónapos, harmadik gyermekünk. Bizony nála is volt olyan időszak nemrég, hogy mindenért sírt és esténként már azt hittem idegösszeomlást kapok. Még mindig sokat sír egy nap, hisztizik, de már legalább nem kell állandóan az ölemben lennie. Valamilyen szorongásnak gondolom, pontosan nem emlékszem de mintha a nagyobbaknál is volt ilyen időszak, csak azt nem tudom már kb mikor.

Mivel nincs segítségem, nagyi vagy ilyesmi, ezért alvásidőben, abban a napközbeni 1,5 órában megcsinálom a házimunka nagy részét és így este az elalvása után élem az életem. Azaz horgolok, kikapcsolódom, netezek, kb hajnali 1-2-ig, míg fel nem ébred szopizni. Ha ez az idő nem lenne amit magamra szánok, akkor már nem lenne erőm és idegem hozzájuk.

3 éves kortól már sokkal pihentebbek leszünk meglásd! :)

Azt tudom neked is javasolni, hogy adj magadnak szabad időt, ha van segítséged nappal, akkor passzold át a kőcöket 2-3 órára a nagyira vagy aki tud segíteni. Ha nincs, marad az éjjel, a szervezet már úgyis hozzászokott a bagolyélethez, hiszen nemrég voltak újszülöttek. :)

De mindenképp találj ki valami hasonlót, különben egy idő után nem fogod az örömöt megtalálni ebben az életformában és ez a piciknek sem lesz jó! Ezt a legkomolyabban tanácsolom!

Örülök neki. Az utolsó vagyok.

A bölcsiről még nem írtam, hogy szerintem rossz ötlet emiatt beadni őket. Ha veled sírnak, ott teljesen ki fognak borulni. Senki nem fogja őket úgy vigasztalni mint az anyukájuk és talán otthon is azért olyan sírósak mert nehezen viselik, hogy nem tudsz mindig rájuk figyelni vagy a szorongás amit már írtam. Ha elrakod magadtól őket, akkor az tuti nagy törés lenne nekik.

Mint írtam, mindenképp fordíts magadra időt és gondolj arra, hogy napról napra közelebb jutsz ahhoz, hogy már eljátszanak egyedül és egymással is.

A nehezén már túl vagy. :)

Viszont nagyon fontos, hogy élvezd a babázós időszakot, mert ők érzik ha nyugodt, jókedvű vagy és szívesen töltöd velük az időt. De azt is érzik ha ez fordítva van. Találd meg a módját és idejét annak, hogyan tudnál kikapcsolódni.

Látod én is még itt ülök és "ürítem a fejem". :)

Ez az esti/éjjeli idő csak a miénk, csönd van (ami nagy szó!), nyugalom és béke. Lehet töltődni holnapra!

Pl nekünk akkor van a legkevesebb sírásunk egy nap, ha elviszem kimozdulni egy parkba, játszótérre.