Miért van az, hogy olyan sokan "könyv szerint" akarják nevelni a gyermekeiket?

Én egyetértek veled,én is az ösztöneimre hallgatok leginkább.Meg gyakorló szülők módszereit szoktam kipróbálni,tőlük szoktam tanácsot kérni.

Ráadásul nemrég olvastam egy tanulmányt,miszerint a serdülőkori agresszió visstavezethető a csecsemőkorra.

Azt álapították meg,hogy a leginkább azok a gyerekek lettek agresszívebbek a többi társuknál,akiknél a "hagyjuk sírni éjszakákon át"módszert alkalmazták.

Nem azt mondom,hogy soha ne sírjon az a gyerek,de tudni kell mérlegelni,hogy miért sír?

nerég felvetettem énis ezt a kérdés, sőt elítélően szóltam/szólok azokról akik betűszerint értelmezik ezeket az amerikai és egyéb baromságokat. Egy csecsemőnek mindig van oka a sírásra és az az anya tehetetlenségét jelzi pusztán ha nem jön rá, hogy mi az. Igen, egy fájó fog és fájó pocak, az egyedüllét, az éhség, a meleg, hideg és még sorolhatnám! Nehéz kitalálni, nehéz megoldani, igazán bosszantó amikor órákig sír a gyerek, de ezt vállaltuk! A magára hagyással szerintem annyit ér el az ember, hogy a gyerek beletörődik, hogy rád nem számíthat. Ez enyém a karomban nőtt fel, nem hisztis, nem elkényeztetett, talpraesett, önálló kisgyerek. Aki, mostmár önállóan alszik, eszik, tudja mi a nappal-éjszaka, de ismeri az ölelés, a puszik, amesélés és az együtt játék fogalmát is.

Fárasztó, nehéz de élmény látni ahogy egyre okosabb, nagyobb. Ettől megfosztja magát mindaz aki idejekorán magára hagyja a babát, mert a büdös kölyke 2hónaposan merészel felébredni! Minden baba más, biztosan van akié "JÓ" gyerek (suttogó szerint), nekem eddig csak "rossz" gyerekeim vannak és imádom őket! Bár aludni még mindig nem tudok rendesen mert hiába 2éves néha fel-fel ébred. De ezért nem zárom be a szobába,.

Először is nem gondolom, hogy tehetetlen az az anyuka aki nem jön rá, hogy miért sír a babája. Nekem első babám és most 2 hónapos, de egy csomó mindent még nem tudok értelmezni. Jó, hogy van olyan akinek mindent sikerül. Én még csak tanulom a babámat és igen nagyon sok könyvet olvastam hozzá. Nem azért mert szó szerint szeretném alkalmazni, csak ha nincs tapasztalat akkor nyújt egy irányt. Ettől függetlenül pedig követem az ösztöneimet amiben tudom, de vannak esetek amikor igenis egy könyv adja meg a választ adott viselkedésre.

Én tisztelem a babámat, nem sírós, egyedül alszik, kialakult napirendünk van, nem kell feleslegesen babusgatnom, de mindenben számíthat ránk, nagyon jól megtalálja a helyét nálunk. Egyszóval ha ez egy könyv segítségével sikerül, akkor nem gondolom, hogy rossz tanácsadó lenne!!!!

Etöl én is frászt kapok.Ja,majd eg könyv fogja beosztani az idöt,hogy mikor etessem meg a gyerekemet...

Egyszerüen nem e´rtem,mi alapján mernek ilyeneket leírni,mikor nincsen 2 eegyforma baba.Van aki alszik,van aki nem.Van jól szopizó baba,ellenkezöje is.az anyukáknak a teje sem egyforma tápláló.Ezért ven baba aki 2 óránkáent eszik,van amelyik csak 4.Már attól is frászt kapok mikor írják,hogy :KI OLVASTA ÉS NEVELI ÍGY A GYERMEKÉT???