Mikortól "kell fegyelmezni" egy babát?

Egy mászó, felálló baba kb. 10 hónapos, már megérti a hangsúlyból, hogy nem jó dolgot csinál, de mindig el kell neki mondani, hogy miért, nem csak annyit, hogy nem szabad.

Amúgy én hiába nem engedek meg neki dolgokat, ha a nagyapja pedig igen, így nagyon akaratos és sokszor van sírás!

1 éves kislány anyukája

Kisfiam 5 hónapos korától kezdve kúszott, rá egy hétre már négykézlábazott mindenhol. Mindig is szabadjára volt engedve a lakásban, körbe is kúszta rendesen a kérót. A földön is voltak virágaim, és előszeretettel csimpaszkodott volna beléjük, tépte volna, aztán meg akarta enni, amit sikerült leszakítania.

Ezt a dolgot direkt fel is jegyeztem, mert meglepődtem rajta, de konkrétan már 6,5 hónaposan reagált arra, hogy NEM, NEM SZABAD. Ugyanis ha mondtam neki, abbahagyta, amit éppen csinált.

Ez a mai napig így van, alapvetően nagyon szófogadó kisfiú. 17 hónapos, és tudja, hogy mit szabad, mit nem, ha rászólok, akkor azonnal elmegy onnan, leteszi, ami éppen a kezében van, és nem lenne szabad, stb. Persze vannak néha olyan dolgai, amikor direkt csinál valamit, ami tilos lenne, de ez elég ritkán fordul elő.

Szóval szerintem nem lehet elég korán kezdeni. :)

Amikor elkezd mászni. Én azt a "módszert alkalmaztam", hogy amit elért és nem volt szabad, megfogtam a kezét, elhúztam az adott tárgytól és közben egy hangos határozott "NEM"-et mondtam. Sok türelem kell hozzá, és meg kell ismételni akár napjában 100X is ugyanannál a tárgynál. Ezt nem azért csinálják, hogy idegesítsenek, hanem mert a hosszú távú memóriájuk még nem működik úgy, mint nekünk, és konkrétan "elfelejtik", illetve mert a kíváncsiság olyan erős, hogy elnyomja a "megtanult tiltást".

És persze amit nagyon féltesz, azt lehetőleg pakold el.

Nálunk nagyon pici a lakás, így elérhető volt a számítógép, a kenyérpirító és még sorolhatnám, de megtanulta eddig két gyerkőcöm is, hogy nem lehet.

Ami még segítség, tegyél az ő magasságába olyan "felnőttes dolgokat" (tehát nem gyerekjáték, hanem amivel játszhat, pl. fakanál, stb.), esetleg alsó fiókot ürítsél ki az ő dolgainak. Úgy könnyebb tiltani, ha helyette megmutatod, hogy "ezt és ezt nem lehet", de cserébe "ez a te birodalmad"...

ha már kúszik, mászik, nyugodtan el lehet kezdeni fegyelmezni. de pl. a sok nem szabad helyett, ami egy idő után nagyon idegesítő nekik, én inkább úgy mondtam, hogy a konnektorhoz nem nyúlunk, mert megráz az áram, és odább vittem. hamar megtanulta, hogy mi az ami nem és mi az ami igen. persze előtte sokszor kellett mondani, de kb. 1-2 hónap leforgása alatt tudta az ilyesmit. utána már csak elég volt szólni, ha láttam, hogy közelít, hogy ugye nem mész a konnektrohoz? tudod hogy veszélyes,.stb, ennyi elég is volt. azt nem tudod elkerülni hogy hisztis legyen., nem lehet elkerülni a hisztit. az viszont rajtad is múlik, hogy mennyi ideig tart ez a hisztisség. ha következetesen mindig és cécó náélkül megtiltod és megakadályozod, amit nem lehet, akkor hamarabb belenyugszik, mintha következetlen vagy vagy ha kiabálsz stb. azonkívül érdemes alternatívát kínálni, pl. nem dobáljuk a játékot, mert eltörik, de tessék itt egy labda ezt dobáálhatod, stb. még ami sztem fontos, a szülők hajlamosak nem tördni a gyerekük bajával, értem ezalatt, hogy már egy 1 éves gyerekre is azt mondják, nem baj, hisztizzen, majd abbahagyja, pedig ebben a korban jogos a hiszti, hiszen abból ered, hogy valamiben megakadályoztuk, amit szeretett volna, ezt a felnőttek se szeretik, hát még a kicsi gyerekek, és ő még máshogy nem tudja levezetni a dühét, minthogy elkezd visítani. nem azt mondom, hogy meg kell engedni, isten őrizz, de kell hogy lássa, érezze a gyerek, hogy attól függetlenül hogy amit nem lehet azt nem és kész, de még törődünk azzal, hogy ez neki rossz, megpróbáljuk megvigaasztalni, elterelni a figyelmét. később amikro már jön a valódi hiszti, a csakazértis, a tudatos ellenszegülés, akkor várhatjuk csak el a gyerekünktől, hogy figyelembe vegye amit mi szeretnénk, ha előzőleg mindig érezhette, hogy őt is figyelembe veszik és törődnek a bajaival. márpedig kicsi korban egy tiltás vagy akadáloyzás bizony nagy baj. :))

én a fentiek szerint neveltem a kislányomat eddig, és most (karácsonykor volt 2 éves) a kemény dackorszakban is elég könnyen kezelhető, nálunk simán működik már a "jól van, ha te nem csinálod, amit én kérek, majd én se fogom amit te kérsz". :)) én ui. minden ésszerű kereteken belül maradó és teljesíthető hülyeséget teljesítek és hagyok neki, viszont amit én akarok mert úgy helyes és illendő és társadalmilag elfogadott, azt meg is kívánom minden kecmec nélkül. afféle cserekereskedelem. :)

bocs ha kicsit hosszú lett.