Aggodalmaskodtok ti is sokat?

Én azon szoktam parázni hogyha kimegyek még ő alszik akkor felbüfög és megfullad....

Szóval jóformán 10percre nem merem kimenni, nem tudom mért de ettől halál félelmem van....

én is mindig oldalt altattam, mert ettől féltem! :)

Ez az érzés enyhülni fog, nem fog elmúlni, de enyhülni fog, ahogy "belerázódik" az ember az anyaságba! Nem fogsz mindenért aggódni később.

Utolsó idős terhesen anyuval beszélgettem erről, hogy tök jó hogy egészséges, és minden rendben Vele, de ha születése után lesz bármi baja...? Akár betegség (leukémia, rák, szivbetegség...) akár baleset, Isten ne adja de nagyobb baleset... Mit fogok csinálni?? Mert hogy megörülnék az holt tuti!!! És pillanatok alatt történhet Vele bármi ami akár a Te "hibád" akár nem, az egész életére kihathat!!!

Én nagyon bizok benne hoyg meg fogom tudni annyira óvni hogy ne legyen baja Neki...! Stresszelni pedig állandóan nem szabad. Képzeld el állandóan azon agyalsz hogy Úr Isten le ne essen az ágyról, vagy a pelenkázóról...! Mindig figyelsz, mindig résen vagy. És egyszer elfordulsz, csak egy pillanatra, mert leesett valami és felveszed, vagy....bármi! És tessék megtörtént amitől annyira féltél! Mi fog Benned lejátszódni??

Én is sokat stresszelek, és próbálok mindig figyelni, de sajnos balesetek megtörténnek:((((!!!

Minden jót Nektek, Csajszik! Vigyázzunk a babánkra/babáinkra:)