Szerintetek mi a normális? Anyós kérdés.

Hát szerintem nem normális ez a szitu. Véletlenül se vessz össze vele, pláne, ha egyébként ezen kívül semmi problémátok nincsen egymással.

1.)A szombati ebéd alkalmával kérd meg, hogy látogasson meg benneteket.

2.)Egy kis furfanggal hagyd ki a szombati ebédet. hátha csak arról van szó, hogy ő nyugiban van, hogy szombatonként úgyis találkoztok.

Anyósom és anyu is közel lakik, de soha nem látták az esti fürdetést, két éves a legkisebb. Valahogy nem is bánom, az este már a családunké, a miénk.

Anyu heti, két heti rendszerességgel jön el hozzánk, mi minden szombaton és vasárnap ott ebédelünk. Persze van, hogy én hívom meg őket, az mondjuk havi egy alkalom.

Anyósomnál havi egyszer vagyunk, de ebédre kb. egyszer hívott meg minket, akkor sem előtte szólt mondjuk egy nappal, hanem aznap, fél 12-körül, hát nem mentünk el.

Én többször hívtam, de csak futólag jön. Ha viszont jön, akkor nagyon jól elvan. Az unokáinak havonta vesz dolgokat, néha olyat, amit én soha nem vennék meg, mert sajnos ritkán kérdezi, hogy mire van szükség. Játékokra nem költene, mert ő arra abszolút sajnálja a pénzt, és arra sem ruházna be, hogy teszem fel legyen náluk is pár dolga a fiamnak, lányaimnak. Pedig 4 km-re lakunk csak egymástól, párszor ott is alhatna a két lányom, de ő már közölte, hogy neki nincs türelme már a gyerekekhez. 57 éves...

Első vagyok!

Az utolsó válaszolónak volt egy mondata, ami elgondolkodtató: az ő anyósának "már nincs türelme a gyerekekhez..."

Igen, vannak ilyen típusú nagyik is, akik már felneveltek X gyereket ezért vagy azért kín keservesen, az unoka cseperedését csak közeli kívülállóként szeretnék nyomon követni. Illetve ugye már el is szokhattak a pici babáktól. Itt már ugye nincs az a híres anyai ösztön, jobban félnek az unokához érni, mint anno a sajátjukhoz. Az ő szempontjukból is sokat változott a világ.

Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem kell feltétlenül rossz ember az anyósod.

Kedves utolsó, az a nagy helyzet, hogy a saját gyerekeit sem ő nevelte fel, hanem a nagyi... ő csak élte mindig az önző életét, a férjem ezért is tartja vele a három lépés távolságot...ez van.

Egy korábbi válaszoló

szia

Hát mintha én írtam volna ezt..nálunk FULL ugyazez a helyzet,kivéve hogy az én szüleim hál Istennek élnek,csak 100km-re tőlünk,de az én anyám még így is többet látta a picit mint az anyósom.Ja,és mi nemhogy minden szombaton,SOHA nem vagyunk meghívva a velünk egy városban,nagy családi házban egyedül élő anyósomhoz,mindezt úgy hogy mi 50 nm-en élünk hárman,kert nincs.Szóval Ő ha nem megyünk magunktól,bizony nem is hív.Nála ez kb úgy néz ki,hogy háromhetente-havonta mondja a férjemnek hogy ő jaj de rég látta a gyereket.Mi még értsük ki ebből azt hogy vigyük már oda,cuccoljam fel a fél házat és menjünk ki hozzá,úgy,hogy ha a párom külön nem kéri ő bizony nem főz.(Ja de ha főz is,azt a vendéglátást inkább nem részletezném.)

Amikor ott vagyunk pedig látszik rajta hogy igazából nem is tud a gyerekkel mit kezdeni.

Jó,nálunk Ádámtól-Évától lehetne kezdeni a sztorit,ő kb azóta van megsértődve mióta világossá vált számára,hogy nem,nem fogunk együtt élni egy házban,így aztán már az esküvőnket is leszarta,engem is hogy terhes vagyok,azt hittük mire meglesz a bébi javul a helyzet,de tévedtünk.

Ja,és hangsúlyoznám,nem vagyunk rosszban,egyszerűen ő így gondolja ápolni a velünk való viszonyt,nem tudom mikor látja be,hogy ezzel a nem mi szívjuk meg,hanem ő.

(és nyilvánvalóan semmit sem "babásított" a házon,se egy játék,semmi. szegény gyereket sajnálom,hogy ennyit nem számít:(( )