Babatok vicces beszolasai/cselekedetei?

Nem az én babám volt, a nagybácsimé.

Eljöttek hozzánk, a kicsi akkor tanult beszélni, csak ült magának csendben, és figyelte, mit beszélünk.

Egyszer csak megszólalt, semmi mást nem mondott, csak ezt : k**va.

Na, látnotok kellett volna a nagybácsim arcát(az ő szavajárása), hirtelen elkezdett habogni, én meg vigyáztam, hogy nehogy elröhögjem magam.

A gyerek persze látta, hogy ezzel figyelni kezdtünk rá, így örömmel ismételte el jó sokszor egymás után a "varázsszót".

Utolsó viszi eddig a pálmát XD

Nekem nincs ugyan gyerekem, de a nővérem gyerekének vannak ilyen beköpései :D

Legutóbbi pont ma történt, apuéknál voltunk.

Apu mutogatja Bencének a fogókat, sorolja neki, hogy ez itt a harapófogó, ez ilyen, az olyan fogó. Bencus erre felvett egy metszőollót, felemelte a magasba, és kiabálta, hogy "nézd anya, ez itt a csirkefogó" :D :D eszméletlen aranyos volt :D

Tegnap az új tiszteletes volt látogatóba nagymamámnál. Ott volt a keresztfiam is (5éves). egyszer csak megszólal: "Papbácsi! Fingottam, büdös????"

Mire a pap: "nem tudom, még nem ért ide"

Kisfiam 17 hónapos lesz a napokban, egyre többet beszél, próbálkozik kimondani mindent. Elég sok sztori van, amit már feljegyeztem, mert mindig alkot valamit.

10 hónaposan például bemászott a dolgozó szobába, és lerámolta apja számláit, amik egy kupacban voltak a könyves polcon, a könyvek tetején. Mivel csöndben volt, apja tudta, meg kell keresni, mert valami rosszat csinál. Odament a dolgozó szoba ajtajához, manónk éppen az egyik számlát fogdosta, majd mikor meglátta, hogy lebukott, felkiáltott, hogy HEJJJ, eldobta a számlát, és szélsebesen arrébb mászott, mint aki azt akarja mondani: Kicsoda? Éééén? Én aztán nem! :)

13 hónaposan egy újabb mániája lett kisfiamnak, mégpedig az, hogy a fiókjaiból kirámolta minden ruháját. A legbosszantóbb az volt, hogy az összehajtogatott hosszú ujjú pólóit is, kb. 15 darabot szórt ki egyenként, én meg naponta legalább hatszor hajtogathattam össze, és rakhattam vissza. Gondoltam kitolok vele, és átrendeztem a fiókokat, a hajtogatott pólókat átraktam két fiókkal feljebb, ahol már nem éri el, az eredeti kedvenc fiókot pedig üresen hagytam. Kisfiam odament, kinyitotta, és látta, hogy ez bizony üres. Biztonság kedvéért azért kézzel is ellenőrizte, hogy üres-e, belekotort. Miután tényleg nem talált benne semmit, visszacsukta. Majd lépett kettőt jobbra, és kihúzott egy másik, nagyobb fiókot, és meglátta, hogy az tele van anya melltartóival. Felvirult az arca, majd ezt mondta kaján vigyorral: HE-HE! És egyenként, bosszúból kiszórta a fehérneműimet. :)

13,5 hónaposan már még több szót próbált utánozni, és sokszor mondott olyanokat, hogy értelmes szót bele lehetett hallani. Szóval a sztori: kisfiam éppen egy kekszet evett. Csupa morzsa volt a szája, apukája meg is jegyezte: Ejnye Te, hát így kell kekszet enni? Hogy nézel ki? Erre kisfiam éppen "megszólalt": DISZNÓ. Apukája rögtön rávágta: Igen, kisfiam, pont úgy nézel ki. :))) Olyan jót nevettünk rajta, tényleg úgy jött ki, mintha szándékosan mondta volna.

14,5 hónapos korában egy délután megbeszéltük apával, hogy kimegyünk havat lapátolni. Bocika hozza a cipőjét, mondja: Mennü, mennü (menjünk). Majd készülődünk, öltözködünk, de minduntalan az apja háta mögé akart állni, és onnan vigyorgott fel rá. Párom kérdezi, közben nekem hátat fordít: Mondd már meg légyszi, mi van rajtam hátul, amit ennyire meg akar nézni? Már épp mondtam volna, hogy semmi, mikor kisfiam "megszólalt" ismét: PICA! :)) Na azt a röhögést... :)))

15 hónapos korában nagymamáéknál voltunk, ahol új fűtés rendszer van beépítve, ami kicsit érdekes szagokat árasztott az elején. Éppen erős záptojás szagot éreztem, amikor is megkérdeztem: Ki pukkantott? Erre kisfiam, ahogy elvonult előttem, kapásból rávágta: TE! :))

Szintén 15 hónapos korában egyik nap a mániája volt, hogy a 100 db-os építőkocka szettet kiszórja, majd a parkettán csuszatolja össze-vissza. Apukája megunta a dolgot, és mondta: Na most elég volt, búcsúzz el tőle! Közben összeszedte a kockákat, belerakta a dobozába, és feltette a szekrény tetejére. Kisfiam odaállt a szekrény elé, nézett a doboz után, integetett neki, és közben mondta: Pápá! :))) Ő csak elbúcsúzott. :))

Pár hete elkezdtem, hogy az aktuális rosszalkodásainál csak felemelem a mutatóujjamat, és mondom neki: Nana! Erre valamelyik nap, mikor legyűrtem a kanapén, nyúzom, csikizem, puszilgatom, kihámozta magát a karjaimból, menekült előlem, majd felemelte a jobb mutatóujját, megrázta, és azt mondta nekem: NANA! :))))