Tényleg vannak olyan kisbabák, akik egész nap meg sem "szólalnak", mert nem foglalkoznak velük, úgy ahoz azt igénylik?

Ebben van valami.Mert hát amelyik gyerekkel nem foglalkoznak(beszélgetnek, mondókáznak, tanítgatják stb.), az persze hogy később kezd el esetleg beszélni, vagy "elmarad" a kortátsaitól.Az nagyon is meglátszik egy gyerken hogy mennyit foglalkoznak vele otthon.Nekem is van a környezetemben példa arra is hogy alig két éves kislány mondókákat, énekeket mond, számol, meg vele majdnem egykorú kislány pedig meg sem mukkan.És látom is hogy mi a különbség a szülők között, miért olyan amilyen a két gyerek, és miért van közöttük annyi különbség.De te kifejtenéd bővebben miért mondta az ismerősöd ezt?

Az énbabám se igényelt se ringatást, se babusgatást. Amikor éhes volt, fáradt, vagy kakis, csak akkor jelzett, és ilyenkor ha nem azt kapta amire vágyott megfeszítette magát és nyafogott, de egyébbként szépen eljátszott, ha sétáltunk akkor kereste a szemkontaktust nemcsak velem, idegenekkel is. Mindent jól megnézett. Most 10 hósan kezd bújós lenni, és néha elvan pár percig az ölemben. Más babával meg folyton foglalkozni kell. Sok mindentől függhet, hogy miért ilyen vagy olyan egy baba. Kétségkívül már nagyon korán letargikus lehet egy kisgyerek, aminek oka lehet az is, hogy nem eleget, nem jól foglalkoznak vele, de általában ez ritka és itt közrejátszanak más tényezk is. Azonban ez igaz: INGERSZEGÉNY KÖRNYEZETBEN A GYERMEK NEM FEJLŐDIK, vagy csak igen lassan a lehetőségekhez képest. És ez minden területen igaz: mozgás, értelem, érzelem, szocializáció.

Én az egyik ismerős gyerekéről meg voltam győződve, már egészen pici baba korától fogva, hogy nem százas.Őszintén szólva autizmusra gondoltam. Csecsemőként soha nem sírt, nem akart kommunikálni, kerülte a szemkontaktus minden formáját, érintést idegenekkel. Nem játszott a többi gyerekekkel. Nem szólalt meg 3,5évesen sem, csak sikított, és örjöngött. 4,5évesen, már beszélt, de nagyon helytelenül. Nem tudott énekelni, mondókázni, fenekét kitörölni, kanállal enni, ceruzát fogni, orrot fújni, önállóan semmit nem tudott megcsinálni, még a cipőjét felvenni sem ..stb. Az élet úgy hozta, hogy 3hetet lakott velünk. A gyerek rengeteg dolgot elsajátított, többek között ezeket is, és sok minden mást is.Teljesen ki volt éhezve a szeretetre. A dicséretért mindent megtett, amit csak kértünk, vágyott az odafigyelésre, és a törődésre. Ebben az esetben csak és kizárólag a családja és az óvodapedagógusok a hibásak. És vannak ilyen szülők. Sajnos!