Anyósom azt mondta 7 hónapos kislányomnak, hogy: "majd jössz hozzánk port törölgetni, ha nagy leszel! " Na, erre hogyan reagáljon az ember?

Ne haragudj, de szerintem is nagyon utálhatod az anyósodat, hogy egy ilyen ártatlan megjegyzésből problémát csinálsz.

Azt sem értem, hogy a zoknihajtogatás vagy krumplipucolás miért degradáló egy gyereknek.

Na meg az a mondatod, hogy majd te megtanítod, mert te vagy az anyja! Te semmit nem tanultál a nagymamádtól, nem segítettél neki? Nézz egy kicsit magadba.

13.14 vagyok. Nem gondoltam volna, hogy ekkora kavarodás lesz a kérdésedből. Ennek az oka talán az, hogy nem adtál már az elején elég infót számunkra. Leírom, hogy most hogyan látom a helyzetet. Úgy érzem anyósod a ridegebb, befelé szerető, dolgokat természetesnek vevő embertípus. És ez téged zavar, mert a kérdésedből is kitűnik, hogy nyitott, kommunikatív ember vagy. Nem értitek meg egymást.

Továbbra is fenntartom, hogy nem akart Ő ezzel a kijelentéssel semmi rosszat. Lehet, hogy több lágyság lenne tőle elvárható, de alapvetően a kérdésedre a válasz továbbra is az, hogy nem kell erre különösebben reagálni.

Azt írod, nem ül le játszani, nem köszön meg dolgokat, stb... Volt egy hadifogságot megjárt, morózus nagyapám. minden szó kimondása nehezére esett. Sosem ölelt meg bennünket, sosem játszott velünk, csak figyelt a szeme sarkából. Imádtuk, úgy mentünk utána, mint a kiskutyák. Mert gyerekek voltunk, és éreztük, hogy nagyon szeret bennünket, nem kellett hozzá mutatnia. A halála előtt néhány nappal mondta nekem először azt: Szeretlek. Csak azt válaszoltam neki: Tudom, Papa.

van egy egészséges határ, persze, de nem baj ha azt tanulja meg, hogy segíteni kell :)

nekünk is mindig takarítani és kertészkedni kellett a nagymamámnál, nem hiszem, hogy rosszat tett, hogy nem a tv előtt pöffeszkedtünk tesómmal :)