Anyósom azt mondta 7 hónapos kislányomnak, hogy: "majd jössz hozzánk port törölgetni, ha nagy leszel! " Na, erre hogyan reagáljon az ember?

Amíg nem jön el ez a kor, addig sehogy sem. Egy 7 hósnak mondhat bármit úgymond, ha komolyan gondolja ha nem .

Ha eléri azt a kort, hogy a nagyi parancsára ugráljon, akkor majd meg kell magyaráznod anyósodnak, hohy megkérheti az unokáját, hogy segítsen, de nem cseléd hanem unoka.

Mond vissza ilyenkor viccesen,hogy mama,nem gondolja,hogy dolgozni jön magához!Törölgessen otthon port!:)

Egyébként én nem bánnám,ha anyósom befogná egy kicsit a "panellakó" gyerekeimet.Egy kicsit gyomlálhatnának,söprögethetnének,falevelet gereblyézhetnének a jó levegőn.Ehelyett meg ugrál minden szavukra,rossz nézni,de tényleg.Szaladgál utánuk a pohárral az udvaron,hogy igyanak.

Különben a nővérem anyósa ilyen.Sokkal fiatalabbak vagyunk a nővéremnél,ha látogatóba mentünk hozzá a húgommal mindig takaríttatott minket.Meg a nővérem két lányát is.Az egyik nem szerette,nem is csinálta,a másik meg kifejezetten élvezte.Ki tudja,talán a te lányod is szívesen törölget port nála majd egyszer.Nem tudhatod.:)

Sejtem, mit érzel, nekem is rosszul esett mikor azt mondta anyósom a pici, talán pár hetes fiamnak, hogy De jó lesz, majd jössz a kertbe permetelni, segítessz a mamának kertészkedni és nem a mamának kell majd dolgozni....

Ne foglalkozz vele, addig még sok víz lefolyik a dunán, míg akkora lesz a kicsid, hogy tudna port törölgetni.

Nagyon helyes, a gyereke jó ha segítenek. Szerintem a lányod élvezni fogja. Nem hiszem, hogy halálra dolgoztatná - te is tudod, hogy hamarabb kész lennél, ha nem "segítene" a kicsi.

Én nagyon sokat tanultam nagyanyámtól, ma is eszembe jut, hogy gyúrta a tésztát, hogy törölte le a lekvárt az üveg szájáról. Ő tanított nudlit főzni(öt évesen) libát tömni(8 évesen) tyúkot vágni(10 évesen) kukoricát morzsolni 3 évesen, horgolni, hímezni 6 évesen. Én nagyon élveztem.Diót törtünk, gyújtóst vágtunk, nyújtottunk, krumplit pucoltunk, gyomláltunk, aszaltunk, krumplibogarat szedtünk..mind nagyon jó volt.

7-8 évesen otthon anyámnál az én dolgom volt a portörlés: én kifejezetten szerettem.Leszedegettem a polcot, eljátszottam a nippekkel.11 évesen remekül tudtam férfiinget vasalni, kivasaltunk mamával egy fél köbmétert egy délután, azt is nagyon élveztem.Jártam 10 évesen cirkot szedni 10 órában, 12 évesen címerezni, kapálni, 14 évesen hajnal 3-ig lámpa mellett kőporozni(házat) mindre nagyon büszke voltam. És ma is abból élek. A háztartásban abból, amit 10 éves korom előtt nagyanyámtól lestem el.

Ha rábízod a mamára, bízd rájuk, hogy mit csinálnak.De tanítsd meg a gyermekednek, hogy a munka nem büntetés, hanem élvezet!Az a jó, ha szereti, ha örömét leli benne. É s ha segít a mamának, csak dícséretet érdemel. Nagyon nem lenne neki jó, ha mint valami kis uralkodót, kiszolgálnák, körülimádnák, és nem várnának el tőle semmit. Az árt igazán a gyermeknek.

Szerintem ez csak vicc volt.Így közénk, asszonyok közé emelte egy mondat erejéig a töpörtyűt. Ez jó. Én megnézném inkább, hátha porosak a polcaim.

De ne akard, hyog ne engedjék majd segíteni - pont ezzel ártanál neki.

Ti tényleg rosszakaratot láttok az ilyen kérdésekben? Úgy érzem, inkább az anyóssal való kapcsolatotokkal van baj. Nálunk is voltak/vannak hasonló megjegyzések, mindig jól szórakoztam rajtuk, mert nehéz volt elképzelni az újszülött fiamról, hogy egyszer majd a tati után fogja hurcolni a horgászládát:) Aztán most már hurcolja, ahogyan a lányom is imád "segíteni" a maminak.

Nincs itt rosszindulat. Régebben a gyereknevelés fontos része volt a munkára szoktatás, nincs is ezzel semmi baj.