Anyósom azt mondta 7 hónapos kislányomnak, hogy: "majd jössz hozzánk port törölgetni, ha nagy leszel! " Na, erre hogyan reagáljon az ember?
Lehet, hogy viccesen mondja, csakhogy a másik unokáit is "be szokta fogni" zoknihajtogatásra, krumplipucolásra, függönyleszedésre. És nem azt mondja, hogy légyszíves (a köszönöm-öt nem is ismeri), hanem ezt most megcsinálod. Persze mosollyal az arcán ezt is. A másik unokái már nagyok, csak ünnepekkor látogatják, pedig a szomszéd utcában laknak...
Hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy megértse, nem dolgozni megy a nagyihoz a gyerekem, mert majd én itthon megtanítom neki az ilyen dolgokat, én vagyok az anyja!
Ötletek?
Kedves 13.14-es!
Most, hogy így átfogóan megírtad, abszolút egyetértek Veled! Hasonló gyermekkorom volt! De amellett az én mamám és papám leült velem társasozni, vagy kártyázni, ha arról volt szó. Náluk nem láttam még hasonló dolgokat, ezt tartom szomorúnak. És ha segít a gyermekem neki, legalább dícsérje meg. De 8 éve ismerem, és tényleg nem hallottam tőle, hogy köszönöm. Ha megajándékozzuk, csak: hahh, ennyit mond.
Aki pedig "link"-nek nevezett, diplomás, férjes, egy gyermekes édesanya vagyok, saját házzal, kerttel. Kifejtenéd bővebben, hogy mire alapoztad ezt a feltételezést?
Köszi,h lepontoztatok!
Én akkoris a kérdezővel értek egyet! Nem arról van szó,h semmittevő legyen a gyerek,hanem miért kell már idejekorán ezzel traktálni,később pedig majd ráerőltetni az ilyen dolgokat??
Nyilván ha majd lesz kedve,plusz még élvezi is,h segíthet,akkor nem mondja az ember,h nem csinálhatod!
természetes, hogy a gyermeket utasítjuk. Ebben semmi sértő nincs. És nem kell megköszönni. Nem szívességet kérünk, csupán elosztjuk a munkát, mert a gyermek még magától nem tudja. Mindannyiunkért teszi, ha ügyes megdícséjük. Megköszönni nem kell. A gyerek se köszöngeti öt percenként, hoyg etetjük, gondozzuk, neveljük.Megköszöni majd 18 évesen egy szál virággal, s annyi.
Te se köszönöd meg a férjednek, ha elmegy a postára, s ő sem, ha kimosod a zokniját. Családban élünk, egymásért dolgozunk. Erre kell a gyerekeket is megtanítani. A légyszíves-köszönömre is, amikor szívességet kér. Szerintem anyósod jól csinálja, tanulj tőle. Fontos a munkát megszerettetni a kicsikkel, és hogy természetesnek érezzék.Ez jó dolog.
É s a gyerekekkel nem lehet túlbonyolítani a társalgást, jobb ha egyértelműek vagyunk. Jobban szeretik, ha egyértelműen utasítjuk, mintha bonyolultan könyörgünk nekik. Ez az autoritás-igény. A gyermekeknek szükségük van tekintélyre, hogy jól fejlődjenek. Ez nagyon fontos nekik.Nem lehet őket egyenrangúként kezelni, mert kicsik még hozzá. Fontos nekik, hogy felnézhessenek rád.
Óhhh még, h neki diplomája van meg férje:D meg saját háza:D
Akkor már nem is lehetsz link??:D
Diplomát már bármilyen hülye képes szerezni, a férj megint nem nagy durranás, saját ház szintén főleg, h a leírásodból kitűnik, h büdös neked a munka.
Ezért vagy link.
Egy korábbi válaszoló vagyok.
Szerintem is itt alapvető különbség az, hogy ki mondta. Anyós vagy anyuka:)
Nekünk úgy alakult, hogy bár mindkettő elég közel lakik hozzánk, a gyerekek több időt töltenek anyunál. 7 és 11 éves lányok. Neki segítenek, még ha nem kéri a mama, akkor is. Sepregetnek, gereblyéznek, vizet adnak a kutyának, segítenek beszedni a ruhákat. Az anyósom soha nem kéri őket ilyenre, és nem is ajánlkoznak nála segíteni, mert őt kevésbé ismerik. De én bizony Isten nem sértődnék meg, ha megkérné őket egy kis segítségre. Abból csak tanulhatnak, káruk nem származik, max. hasznuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!