Hogy csináljak rendet otthon az 5 hónapos babám mellett?

Hű, köszönöm a hasznos válaszokat. Szóval a kérdéseitekre válaszolva...

Eddig nagyszerűen ment minden, még gyermekágyas időszakban is egyedül minden! ment. Szoptatást én nem adtam fel, bár nálunk elég nehéz volt, 20 és 30 között van az eddigi mellgyulladásaim száma... hiába segített szoptatási tanácsadó is, de nem adtam fel és örülök is. Négy hónapos koráig bámulatosan ment minden, mindenki csak nézett, hogy a babám egyedül is játszogatott, jól aludt, csodás napirendünk volt. A lakás egy csoda, férjemnek naponta vasalt ing, előkészítve kis dobozkákban a másnapi ebédje, és igen, minden este az ő igényei is kielégítve... ami fárasztó volt, de nem gondoltam, hogy el kéne hanyagolnunk egymást... Esténként futottam, és mára egy deka fölösleg sincs rajtam.

És most 3 hete valahogy "szétestünk". A baba nincs egyedül el... amikor vendégeink vannak, mintha kicserélték volna a babámat, nem hisztizik, nem sír, leköti minden a világon. Mintha engem "unna". Pedig szoktunk mondókázni, verselni, tornáztatom (dévényes tornát naponta csináljuk), de valahogy nem megy. Éjszaka 5-6-szor ébred... talán nő a foga, de még nem látszik. Eddig (3 hetes korától), végigaludta az éjszakákat.

És hát ránéztem az ablakokra, jesszus... de amint elkezdem, megy a hisztike...:( persze, megszokja... de mellette ott van az érv, hogy akkor ugye meg szegény sír és bizalom meg kötődés romlik stb. És megszakad a szívem, hogy ő ordít, közben látom a koszos ablakot stb.

Az el vagyok kényelmesedve... hát nem tudom, lehet. Két egyetemet csináltam egyszerre mellette naponta jártam egy családhoz bébiszitterkedni... nem voltam fizikailag ilyen fáradt.

A szoptatás eszembe sem jutott, tényleg lehet, hogy van valami ebben, bár sose gondoltam rá.