Példákat szeretnék! Kit hagytak sírni csecsemő korában, és kit nem? Ki milyen viszonyban van (ezáltal) az anyukájával?

én nem emlékszem rá, de én nem hagyom a gyermekemet sírni. ahogy anyukámat ismerem, ő sem hagyott engem. jóban vagyunk. a fiamat nem hagyom sírni, megvígasztalom, nekem is jól esik ha vki vígasztal, ha sírok. :))

Engem párszor hagytak sírni és imádjuk egymást anyuval. Ez kb olyan, mint hogy anyu császárral szült és jaj most akkor nincs jó kapcsolat. Dehogyis nincs! Én is császárral szültem a lányom 2 éve és bújik hozzám, puszilgat, imádjuk egymást. Nem ettől függ. Már én is hagytam sírni a lányom, pl amikor rászoktattam az egyedül alvásra. 2 nap volt rossz. Egyszer 2 percig, aztán 1 percig sírt. Azóta nem sír. Sőt kevésbé sírós mint egy pár korabeli.

10,17-es vagyok, a 2. válaszadó. Még annyi, hogy természetesen, ha azért sír, mert valami rosszul esik neki, vagy valami nem megy, akkor megvígasztalom. De ha csak hiszti az oka, akkor bizony sírhat. A kezdeti napi hiszti 1 hét alatt elmúlt.

1. vagyok. persze, ha hisztizik, én is rászólok.... sírni akkor sem hagyom, nálunk spacilás a sírás, fulladozik közben, szóval én ezért sem engedem, h sírjon...

Engem állítólag hagytak sírni néha, amikor hiszti volt csak. Nagyon jó a kapcsolat köztem és anyukám között a mai napig mindent megbeszélünk. Az már más dolog hogy én nem hagyom sírni a fiamat, de ez lehet azért van, mert ő nem sír hiszti miatt, nagyon ritkán szokott sírni.

Szia. Engem sokat hagytak sírni kiskoromban. Nem igazán törődtek vele, sokszor volt, hogy már belealudtam a sírásba... Olyan is sokszor volt, hogy már nem vettem levegőt, annyira sírtam. Mesélték ezt a szüleim, én kérdeztem, hgoy ennek ellenére miért hagytak sírni, ha tudták, hogy mindíg fulladozás, köhögés lesz a vége, azt mondták, hogy "nem kell minden nyekkenésre felkapni a gyereket". Na azért szerintem a "nyekkenés" és az "ami a torkán kifér" sírást illeti, van különbség a kettő között.... A mamám volt az, aki mindíg felvett, mikor már nem tudta hallgatni a sírást. Jól le is tolta a szüleimet, hogy miért hagyják, hogy annyira sírjak.... Ennek ellenére jó a kapcsolat a szüleim és köztem. Persze nem fogom megérteni sosem, hogy miért nem törődtek vele, amikor sírtam, de már nem tudok mit csinálni. Szeretem őket ennek ellenére is, hiszen mégiscsak a szüleim:) Üdv: Gyuszi, 18