Kinek mi a véleménye arról, ha a bébi a szülővel alszik? Előnyök, hátrányok?

Ezek itt nagyjából az én véleményem tükrözik:

[link]

[link]

Saját tapasztalat: a lányom születésétől kezdve mellettem aludt. Azért mellettem, és nem mellettünk, mert jobbnak láttuk, ha inkább én alszom a gyerekszobában a kicsivel, így apa éjjel tud aludni, hiszen másnap dolgozni megy, na meg a hálószoba funkciója is megmarad - vagyis a szexuális életünket sem befolyásolja hátrányosan egy velünk együtt alvó baba. Este a lányom szopin elaludt a közös ágyban, kiosontam mellőle, s csak akkor mentem vissza hozzá, amikor már konkrétan aludni készültem. Sose volt ezzel gond, ha netán megébredt, akkor se sírt, pontosan tudta, hogy előbb-utóbb ott leszek mellette. Megúsztam a zombiságot is, hiszen gyakorlatilag alvás közben szoptattam, nem kellett fölkelnem, a kicsi is pár perc szopi után visszaaludt, nálunk teljesen ismeretlen fogalom az éjszakai sírás. Még a szeparációs szorongás időszakát is észrevétlenül éltük át.

Másfél éves volt a leányzó, amikor egyik napról a másikra már a saját ágyában akart aludni. Problémamentes volt az átmenet, először csak addig aludt az ágyában, míg fel nem ébredt szopizni, aztán kezdte átaludni is az éjszakát, csak hajnalban mászott le mellém (kétszemélyes fotelágy matracán alszom), majd már akkor sem.

Amikor megszületett az öccse, rövid ideig a két gyerek között aludtam, majd mindkettő szépen visszament a saját ágyába - a kisfiam kezdettől ritkán ébred éjjel, akkor is villámgyorsan szopizik egyet és már alszik is tovább. Ő nagyon jól alszik egyedül, na meg csak egyszer kell fölkelni hozzá éjjelente, az meg nem sok, így ő sokkal hamarabb saját ágyba került.

Én maradtam a gyerekszobában a matracon, így ha bármi gondjuk van éjjel, azonnal kéznél vagyok, de ők lefekszenek este 7-kor ill. 8-kor, nekem meg szabad az estém. Ha majd lesz harmadik babócánk is, őt is magam mellett akarom altatni, amíg igényli, nekünk nagyon bevált, csak jót mondhatok a dologról. Kiegyensúlyozott, jó alvó gyerekeim vannak, akik még fogzáskor se sírtak éjjel (legalábbis eddig, hiszen a kicsi még csak hathónapos és csak két foga van még :-) ) nekem ez bőven megéri. És a hiedelmekkel ellentétben egyáltalán nem volt problémás őket saját ágyba rakni, sőt, két és fél éves nagyobbom teljesen gond nélkül alszik ott mamájánál is, még sose volt vele probléma, sírás...

Én mindenkinek csak javasolni tudom, nagyon kényelmes és sokkal többet tud pihenni az anyuka, ha együtt alszik a babával, mint ha fél éjjel ugrálna.

Mindkét gyerekem mellettem aludt babakorában, a kicsi még most is, sőt a nagy is bebújik időnként, ha már pirkad(4 éves a nagy, 15 hónapos a kicsi)

Előnyei:

- nem kell kómásan felállni, odasétálni a kiságyhoz, kivenni, megszoptatni, visszatenni, visszamászni az ágyba, hanem egyszerűen odafordulok, cici be, és alszok tovább :-)

- már a legelső nyösszenésre tudok reagálni, nem kell éberre sírnia magát, mire odaérek

- mert rögtön be tudom takarni, ha kitakarózott

- mert azonnal meg tudom nézni, szépen veszi-e a levegőt, nem magasabb-e a hője, ha beteg

- mert jó (neki is, nekem is), szeretem a közelségét, nincs kirakva a nagy fekete űrbe, hanem ott van testközelben, elvégre azért szültem, hogy ő legyen nekünk, nem azért, hogy ellegyen a másik szobában.

Hátránya:

- lehet, hogy többször megéred, mintha külön lenne, de hamarabb vissza is alszik

Az butaság, hogy akkor nem tudod majd kitenni. Inkább nem is akarod.

Amikor a lányom 2,5 évesen ágyat kapott (addig a mi ágyunkon aludt), nekem nehezebb volt megszokni, hogy külön ágyban alszik, olyan volt, mintha bedobtam volna a sarokba, pedig egy szobában voltunk, 2 méterre egymástól.

Nem önállótlan, nem elveszett, szerencsétlen, anyámasszony katonája, nagyon is talpraesett, magabiztos gyerek.

Ha mindkét szülőnek és a gyereknek egyaránt megfelel és nem zavarják egymást akkor nyugodtan. Nem kell azzal foglalkozni ki mit szól hozzá.

Megjegyzem 15 hónaposan raktuk külön a kicsit mert mi zavartuk őt. Semmi probléma nem volt az átszokással. Hétvégente hajnalban mindig átjön a nagyágyba és még úgy szundikál az egész család. :) De csak hétvégén. Imádom ezeket a reggeleket...