Kismamák Ti le vagytok épülve?

Én nem érzem így, 6 hónapos a fiam, de mikor vége lett a gyermekágyas napoknak, hajat festettem, körmöt, stb. Ruhákat vettem párat de nem sokat, mert abban bízom hamar leadom ami rajtam maradt, mindennap tornázom, havonta 1-szer elmegyünk beülni valahova a barátnőkkel, hetente 1-szer pedig átmegyünk egymáshoz, ketten vagyunk anyukák, visszük a babákat is. Próbálok mindig csinosan öltözni, és nekem mindig is hobbim volt a fodrászkodás, körömdekorálás, szóval ez sem okoz gondot ha épp alszik a babám és kész vagyok a teendőimmel vagy férjem játszik a babával.

Szellemileg sem érzem gáznak, naponta beszélünk barátnőkkel, szüleimmel, férjemmel is beszélgetünk, mindig megya tv alapzajnak, Híradótól kezdve sorozatokig minden, szóval képben vagyok a nagyvilággal is, nincs ezzel gond. Hiszen hogy csak rajtam múlik hogy hogyan élem meg a kisbabás éveket.

Testileg igen, nagyon megviselt.

Szellemileg egyáltalán nem. Az életem csak abban változott a fiam megszületése óta, hogy ritkábban találkozunk személyesen a barátnőimmel, de ugyan úgy eljárok kozmetikushoz stb. De mivel a legtöbb közeli barátnőm legalább 40km-re van tőlem, ahogy a munkatársaim is, így nem megoldható azért, hogy naponta összefussunk. De olyan hét még nem múlt el, hogy ne barátnőztem volna.

Naponta hallgatok híreket, társalgok embrekkel és nem csak a gyerekekről, a párommal is van más közös témánk is.

Köszi,köszi,köszi,köszi..Végre az én kérdésem.nekem már nem kell kiírnom.Kivagyoooooook!!!Egy álom baba az én pincuri kicsi fiam.Bár szerintem jönni fog a fogacskája,mert napok óta nyűgös.Nem jut időm semmire.Hajat kéne festeni)ami ráadásul hullik mint a záporeső)napok óta nem alszom rendesen,a lelkemben kavarognak az érzelmek,minden apró-cseprő dolgon bőgnék.Én nem vágyom kozmetikushoz,nem vágyom műkörömre.Kéne pár új gönc ez igaz,de az is mellékes.Csak úgy szunyálnék egy jót,és álmodnék valami szépet.barátnőzni barátnőzök ugyan nem megyünk el sehová,hanem ő jön hozzánk és akkor igyekszünk mindent megbeszélni.

Tudom azt is,hogy ha majd a gyerek megnő visszasírjuk ezt az időszakot.De igen is kell a pihi,nem szabad beszűkülni.Fogyni is kéne,mert már Én nem bírom elviselni a pocimon maradt kilókat.de még ehhez is lusta vagyok.

Egy szó mint száz Le vagyok kicsit pukkanva!

De bízom benne,hogy magamra találok.

Egy tuti,úgy intézem,hogy a babócám ebből a lehető legkevesebbet érzékelje.