Egyedülálló kismamák hogy vagytok?

Szia! Én is egyedül nevelem a kislányomat. 5 hetes terhes voltam, amikor meghalt a párom autóbalesetben, azóta vagyok egyedül. Állandó segítségem nincs, de az anyósom rendszeresen jön hozzánk, de ő se a közelben lakik.

10 hónapos a kislányom, már megszoktam az egyedüllétet. Esténként vagyok néha szomorú, mert minden este a gép előtt ülök vagy tévét nézek, jó lenne, ha nem így lenne.

Én is gyakran felhúzom magam az olyan megjegyzéseken, hogy "a párom sokat dolgozik, olyan, mintha egyedül nevelném". Kedvem lenne odaírni, hogy fogalmuk sincs, milyen egyedül nevelni egy gyereket. Hogy csinálnak meg egy nagybevásárlást egy csecsemővel, amikor az a dilemma, hogy a babakocsit vagy a bevásárló kocsit kelljen tolni, vagy kenguruval, de úgy nem lehet behajolni a bevásárlókocsiba, meg kell kérni valakit, hogy segítsen kipakolni a kasszánál. Vagy hogy hazaérve többször kell fordulni a szatyrokkal, közben cipelve a gyereket is. El nem tudják képzelni, hogy milyen _mindent_ egyedül csinálni, vinni a gyereket a hivatalokba, fogorvoshoz, és mindent egy óra alatt elintézni, mert ugye alvás, etetés. Fogalmuk sincs milyen, amikor nincs kit hazavárni, mindig egyedül aludni az ágyban. Milyen egész nap senkivel se beszélgetni, nincs kivel megvitatni a kétségeket, vagy csak hallani a párom megnyugtató hangját. És hogy semmi szabadidő nincsen, nincsen szoláriumba járás, csak úgy vásárolgatni egyet, soha nincs senki, aki leváltson. És nem utolsósorban az anyagiak... nehéz egyedül.

Sajnálom, hogy egyedül vagy, de csak azért mert neked nincs párod, attól még lehet nekem rossz, ha sokáig dolgozik az enyém. Az hogy kinek rosszabb, hát nem tudom, de nehogy már ne lehessen panaszkodni kicsit, mert van akinek rosszabb.

A saját problémáját mindenki maga éli meg, és ezért nem lehet elítélni senkit, mert az ő életében éppen mást jelent a rossz, mint a tiedben.

Én is sajnálom hogy egyedül vagy(tok).

Nem nagyon tehettek róla hogy így alakult az életetek,de az egyik válaszolónak igaza volt mikor azt írta hogy mivel ismerjük az érem mindkét oldalát,nekünk akiknek sokat dolgozik a párja folyamatosan és napi szinten érezzük hogy mi is hiányzik és látjuk hogy milyen is lehetne akár együtt.

Persze annak sem könnyű aki teljesen egyedül va ez nem is kérdés de ez az oldal sem egyszerű!!!