Legjobb barátnőt ti mikor engednétek be újszülötthöz?

(megint én vagyok, már vagy ötödjére :))

Mindig ha kicsit elkeseredsz emiatt, gondolj arra hogy mennyire mások az anyukák és nekik is KELL, hogy az első pár hét csak róluk szóljon, anyáról és babáról. Minél jobban összeszoknak, annál kevésbé lesz fáradt és több ideje lesz később :)

Egyébkétn amikor én anyukámtól érdeklődtek gyermekágyas napjaimon, ő is mondta mindenkinek hogy jól vagyunk, gyógyulgatok, sínen kezd lenni a dolog :) Vele szemben anyósom mindenknek mondogatta rokonomról (szintén akkortájt szült) hogy "ó, fáj a sebe, alig tud menni, fájnak a mellbimbói, a gyerek mindig rajta csüng", stb.stb..... és a hideg rázott a gondolattól hogy esetleg rólam is ilyeneket mond mindenkinek....szóval ilyenkor jó pozitív dolgokat mondani, nem pedig kiteregetni még a gátseb hosszát is minden ismerősnek :))

Ha meg jól van, mert anyukája csak jókat mond, pláne nem kell aggódnod.

Lehet, hogy nehéz a babával. Mi alig vártuk, hogy aki csak tudja, lássa a fiunkat, mert nagyon édes és csodálatos volt már újszülöttnek is. Egyszer azonban végigsírt egy délutánt, amikor pont vendégeink voltak. Hát, alig vártam, hogy elmenjenek, borzasztóan idegesített, hogy ott vannak.

Lehet, hogy sírós a babájuk, és ezért egyáltalán nem esik még jól nekik, ha van náluk vendég.

Én a kórházban nem tudtam pihenni, így alig vártam, hogy itthon legyünk. Anyám, anyósom és a férjem sokat segítettek, ami nagyon jó volt - egy ideig.

Ahogy hazajöttünk, másnap már jöttek is a rokonok, barátok. Tényleg nagyon szeretem őket, de sok(k) volt.

Ez így ment egy pár napig, mindig jött valaki. Nagyon kiborultam, nem tudtam pihenni normálisan. Sírva mondtam a páromnak, hogy csukja be az ajtót, és ne engedjen be senkit, mert nem bírom tovább!

Én sem hívtam senkit telefonon. Egyszerűen csak szerettem volna pihenni és a babámmal foglalkozni.

Mikor már jobban mentek a gyerek körüli teendők, rutinosabb lettem, mi hívtuk át a barátokat.

Adj egy kis időt a barátnődnek! :-)