Tényleg vannak olyan kisbabák, akik soha nem sírnak?

Szerintem nincs olyan, hogy soha nem sírt!

Én is a szerencsésebbek közé tartozom, mert 10 hónapos kislányom tényleg nagyon keveset sírt pici korában. De sírt!!!

Most is csak akkor, ha koppan a buksija valahol. Persze hiszti az van. :)

Szerintem ennek nincs köze ahhoz, hogy valaki kiveszi a kiságyból vagy nem. Én is kivettem, nem hagytam ordítani, ha úgy volt. Most már nem veszem, és ha elkezdi a hisztit, nem foglalkozok vele - így fél perc után abbahagyja.

Olyan baba nincs,és nem is volt,aki soha nem sírt. De ha mindig kiveszed,amikor sír,akkor te rontod el. Ha nem éhes,nem pisis,hagyd nyugodtan sírni egy kicsit. Legfeljebb símogasd meg,de ne vedd ki az ágyából. NEM azért sír,mert a közelségedre van szüksége! Ezt csak ma hiszik az anyukák! Hiszen akkor is dajkálgatod,amikor eszik,tisztába teszed,és ez elég neki. Ha most hagyod sírni két szopi között,akkor rövid idő múlva sírás nélkül is megmarad az ágyában.

Ha viszont azonnal felveszed,akkor soha nem fog egyedül is ellenni. Neked pedig nem lesz időd sem a háztartásra,sem magadra!

Nézzed végig az itt megjelent kommenteket,ahol a már elég nagy babák anyukái panaszkdrnak,és gondolkodj el rajtuk.

Nem fogja kinőni,ha elrontod.

Nemrégen hallottam egy szakember tanácsát: Csak azt engedd meg a babádnak,amit később is megakarsz neki engedni. Lesz még a babád 8-10 kiló is. Akkor nem lesz könnyű a karodb an cipelgetni egész nap.

az én lányom gyakorlatilag nem sírt, hanem csak nyöszörgött, amikor pár hónapos volt. Felébredt, kis nyöszörgéssel, és kis vakkantásokkal jelezte, hogy ébren van. Megetettem, büfiztettem, nézelődött, később már gőgicsélt is, majd ásítozott, és ha nem tettem le aludni rögtön, akkor ismét jött a nyöszörgés. Biztos ordított volna, ha van valami baja, de ezek szerint nem volt. 2 hónaposan sírt először nagyon, akkor túl sok volt a rokonból, aztán betegség miatt sírt 6 hónaposan. Addig mindenki azt mondta a házban (panelben lakunk), hogy itt nincs is kisbaba.

persze azóta változott a helyzet, van sírás ha túl fáradt, ha fáj valamilye, illetve van hisztiből is. most többet sír, mint kicsi korában. most 1 éves

Hát kb. én is egy kezemen megszámolom, hányszor sírt a kisfiam pici babaként. Ő is inkább nyöszörgött, ha valami nyűgje volt.

Most 14 hónapos, de továbbra sem a sírós, hisztizős gyerekek közé tartozik szerencsére.

Egyébként én is egyből kivettem az ágyból, ha valami baja volt, elvégre azért van az anyukája, hogy megoldja a baba problémáit.

Az én kisfiam 5 hós és még könnyét nem láttam.

Nyöszörög, de rögtön ugrok ha vmi kell.Na persze hozzá is szokott.

Az én lányom most 11 hónapos. És átlagos mennyiséget sir. Régen mikor pici volt sokat sirt. Szinte folyton kézben volt, kézben aludt csak. Ha sétálni mentünk akkor is kenguruban volt, mert babakocsiban sem maradt el. De aztán nagyobb lett, és rájött arra, hogy nélkülem is el tud lenni, játszani. Önállóan, kb 5-6 hónapos korától. Pedig addig én is mindig felvettem nem hagytam, hogy sirjon, és teljesen magától nem igényelte egy idő után!!! Amikor érett lett rá!

7 hónapos kárára akár egy órát is eljátszot teljesen egyedül. Bármit meg tudtam tőle csinálni. Aztán volt egy kis szeparációs szorongás, de akkor is az volt a lényeg, hogy lásson. Most is jól elvan, ha akar akkor hozzámmászik, összebujunk és megy tovább.

Én akkoriban nem csináltam gondot a főzésből, mosásból. Amit tudtam megcsináltam vele együtt, amit nem azt akkor ha itthon volt a férjem. Végülis azért szültem gyereket, hogy vele legyen, vele törödjek, nem azért hogy csillogjon a lakás, és mindig friss főtt kaja legyen.

Szerintem ne hagyd sini a gyerekedet. Nekem megszakadt volna a szívem. Most se hagyom! Szerintem nem is anya az olyan aki inkább takarít, minthogy az üvőltő gyerekével törödjön!!!

[link]

Az én kisfiam tényleg nagyon keveset sír, mert kötődően nevelem. Ez azt jelenti, hogy reagálok rá, és nem hagyom, hogy sírjon. Minden igénye, szükséglete (figyelem: nem vágya, hanem élettani szükséglete!) azonnal ki van elégítve. Így ő egyfajta bizalommal tekint a világba, hogy érdemes segítséget hívni, mert a segítség jön. Rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott baba lett így.

És mivel hordozom magammal, semmiben nem gátol meg, ugyanúgy tudom végezni a napi teendőimet.

Az "elkapatástól" idegbajt tudok kapni. :-( Azért tart ott ez az ország, ahol, mert több nemzedéket neveltek föl úgy, hogy hagyták őket a kiságyban bömbölni, mert házimunka sokkal fontosabb volt... :-(

a 2. válaszoló nagyon nagy butaságokat írt, nehogy aszerint cselekedj kérlek szépen!!!!

minden baba sír, van aki sírósabb, van aki kevésbé, ők így tudják csak kifejezni magukat

nem fogod elkapatni a babádat, ha ott vagy amikor szüksége van rád, hidd el nekem!

mi az első mukkra ott voltunk mindig, kivettük ha kellett, most 18 hónapos, és egy áldott jó gyerek, nincs elkapatva, ez egy baromság

ha a babád jelzéseire figyelsz, és a lelki szükségleteit is kielégíted (nem csak a testit, etetés, pelenka csere) akkor fog kialakulni az ősbizalom a babádban irántad, akkor fogja tudni, hogy az édesanyjára mindig minden körülmények között számíthat!

ha hagyod ordítani a bajával, akkor lehet egy idő után elnémul, de csak azt tanulja meg, hogy anyára nem számíthatok :(

a háztartást meg le kell szarni!

olvasd el a www.kotodes.hu oldalt, nagyon hasznos!