Miért va az, hogy mostanában annyi tápszeres baba van? Miért nem tudnak szoptani az anyukák? Környzeeti ártalmak miat vagy helytelen étkezés?

Ez a téma már nagyon szánalmas.

Senkinek semmi köze hozzá, hogy ki hogy neveli és eteti a saját gyerekét.

Ugyan miért kéne egy tápszeresnek rosszul éreznie magát? Ugyanúgy ellátja a babáját mint egy szoptatós.

A lényeg, hogy a baba egészséges legyen, nem kell ezen ennyit csámcsogni....

Jöhet a pontozás.

Szerintem sok múlik azon, hogy van-e egyáltalán valaki, aki megmutatja, hogy kell helyesen mellre tenni azt a babát. Azon a helyen, ahol én szültem, nem voltak túl segítőkészek, de minden utamba kerülőt zaklattam, meg az édesanyámat is, így sikerült.

Amúgy nem értem a veszekedést..mindannyian édesanyák vagyunk nem? Olyan, mintha azon menne a vita, hogy te természetesen szültél, te meg nem.

Lényeg, hogy legyen egészséges az a baba és fejlődjön szépen.

miért ne adhatna vki nyugodt lelkiismerettel tápszert??? én ezt nem értem. az anyatej 1 teljesen túlmisztifikált vmi lett... én csodálom azt, aki tud szoptatni, tényleg, ne értsetek félre, de aki azt írta, h leültették, megbeszélte vele a családja és tápszert ad a babájának, és boldogok mindannyian, annak maximálisan igaza van.

ha fejed a mellett 20 órában 1 nap, szenvedsz, a gyereked sír és nem boldog, neked mindened fáj, neki sem jó, neked sem, akkor meg minek????

a szoptatós anyukák elhihetnék végre, hogy nem tud mindenki szoptatni és van, aki nem akar. na és akkor mi van??? aki szereti a gyermekét, az etetheti bármivel...

a manók a szeretettől nőnek, nem az anyatejtől.

tőlem is kérdezték: "és szoptatod??" és el tudtam volna süllyedni, mikor mondtam, h nem, mert mindenki úgy nézett rám, mintha a tűzbe dobtam volna azt, akit a világon a legjobban szeretek. tápszert eszik a babám és boldog és ragaszkodik hozzám. van köztünk lelki kötődés, talán erősebb is mint némely szoptatós anya és gyermeke között.

A szoptatás sikeressége sokmindentől függ:

- az anyát megfelelően tályékoztatták/ tályékoztatják-e

- vajúdás alatt milyen szereket kap az amya (pl.: a fájdalomcsillapítók, altató a babát elkábítják)

- aki az aranyóra (szülést követő első óra) után tudja először mellre tenni a babáját lényegesen nehezebben tudja elkezdeni a szoptatást, a baba ösztönös szopóreflexe ebben az órában működik, később tanítani kell a szopásra

- az első szoptatás előtt megfürdették-e a babát, ha igen, nehezebben talál mellre.

- kialakult-e a megfelelő kötődés, bőrkontaktus etmaradása, szülési trauma (meztelen baba csupasz mellkasra helyezése később is segíthet,)

- igény szerint van-e szoptatva a baba (baba igénye szerint)

- a cumi, cumisüveg zavart okozhat a szopásban (ha mégis pótlásra szánjuk magunkat, pohárból itassuk)

- ka beállt a kereslst-kínálat arány, az igény szerint szoptatott babának nincs szüksége kiegészítésre

- az anya elegendő folyadékot iszik-e, megfelelően táplálkozik-e

- mennyire streszmentes az anya élete

- bízik-e az anya eléggé magában, hogy tud szoptatni, és a babában, hogy tud szopni (ez a hit a környezettől nagyban függ!)

Jó szoptatást, és a megfelelő szakember megtalálását kívánom minden anyának (pl.: LLL liga, IBCL szoptatási tanácsadó):

egy dúla

ui: 9 hónapos és két és fél éves kislányaimat szoptatom, és nekem is voltak problémáim a szoptatással, főleg az elején

IGEN, A CSAPBÓL IS AZ FOLYIK, hogy aki nem tud szoptatni az nagyon béna anyuka! Császárral szültem, a tejem alig akart beindulni, DE SEM A KÓRHÁZBAN NEM SEGÍTETTEK ( "lesz ott tej anyuka"),azt sen mondták, hogy sárga - én nem láttam annak, azt sem, hogy ne hagyjam 3 óránál többet aludni, ébreszgessem, próbáljam szopiztatni vagy fejjek, hogy legyen mielőbb tejem, éjszakára elvették és megtömték állítólag cukros vízzel, ráadásul úgy hazaengedtek, hogy a súlya még esett, de persze a zárójelentésre ráírták, hogy "AT beindult".A VÉDŐNŐNK SEM LÁTOTT el épkézláb tanácsokkal, a szomszédommal akivel majdnem egyidőben szültünk szintén császár, ő kitartott és 8 napig küzdött a védőnő tanácsa ellenére nem adott neki tápszert, véresre szopizta az akkor még csöppség, még mindig CSAK szoptat, a babája 4,5 hós gyönyörű 7 kilós, 67 cm-es baba ( most éppen egyformák a kölykök). Szóval kitartottunk, szopiztattunk,lázas mellgyulladások ellenére is mind a ketten. VALÓJÁBAN azt akarom mondani, hogy a saját kárunkon és akaraterőnkből szopiztatunk, MERT senki nem segített vagy tanított minket. Anyatejes világnapos rendezvény van, de a környéken nincs szoptatásra felkészítés. A barátnőmnek sem lett azonnal teje- pedig hüvelyi szülés volt,- de a ( egy másik)kórházban annyira tömték cumisüvegből, hogy otthon már nem kellett neki a cici.

Amikor utoljára volt mellgyulladásom a védőnő azt mondta: " Milyen kár hogy most megy el a tejed, pedig neked annyi volt!" Amíg ezt nem mondta addig meg sem fordult a fejemben, hogy nem fog visszajönni.Pánikolva karácsony előtt ott álltam leforrázva, tápszer nélkül, persze a gyerekorvos is szabadságon volt.De még 1 hónapig elég volt a tejcsi, most gyakran szoptatok és este, he kell kap tápszert. Aludnunk csak kell...

Egy másik barátnőm 15 éve nem tudja feldolgozni, hogy nem tudta a saját tejével táplálni a fiát- pedig nevetünk rajta szebb napokon, hogy látszik rajta, hogy tápszeres ( tiszta olyan, mint az AT-s apja...)

A SEGÍTSÉG hiánya és a szakbarbárság, no meg a teljesítményorientált családtagok megjegyzései apasztják a tejet, vagy be sem tud indulni.

Ez kikívánkozott belőlem. Bárcsak ezzel a tudással kezdhetném újra a szopiztatást. Nem hiszem hogy sokan lennének olyanok, akik bár lenne tejük és idejük - pl nem kell visszamenniük dolgozni, vagy betegség miatt - nem akarnának szoptatni. Hiszem minden anya a legjobbat akarja a gyerekének, és persze hogy kap tápszert, ha ordít az éhségtől és nincs tej.

Babó már éhes, mennem kell de majd könyvet írok a - keserű- tapasztalataimről.