Miért va az, hogy mostanában annyi tápszeres baba van? Miért nem tudnak szoptani az anyukák? Környzeeti ártalmak miat vagy helytelen étkezés?

Sziasztok, nagyon fura ezeket a sorokat olvasni mert elszomorit. Amikor megszuletett a kisfiam meg nem voltam latogatoja ennek az oldalnak pedig ma mar tudom hogy nagyon jo tanacsokkal latjak el az anyukak egymast. Lehet ha annak idejen hamarabb ratalalok erre akkor meg mindig szoptatom a babamat de nem igy tortent 1 het probalkozas utan rajottunk a vedonovel hogy a babam nem tud szopizni maradt a fejes 1 honapig majd teljesen elapadt, persze kozben vegyitve tapszert kapott. Nagyon sokat sirtam hogy nem vagyok jo anyuka es erre is keptelen vagyok mignem a tejcsi mennyisege csokkent. Feladtam. De az utanna kovetkezo napok boldogga tettek, tudtam pihenni, feloltozni rendesen es ami a legfontosabb volt hogy nem remego kezzel es kisirt szemekkel kellett a kisbabamat a kezembe vennem. Boldognak ereztem magam. Miert nem tudtam szoptatni vagy miert nem volt tejem? Igazabol sosem erdekelt es mai napig nem is gondolkoztam el rajta mert sosem ehezett a babam. Nekem ez volt a termeszetes. De erre sosem gondoltam hogy ilyen nagy vitakat valtanak ki egymasbol az anyukak. Es most megint elgondolkozok rajta hogy milyen ember vagyok is en emiatt...:( Nem banok nem sajnalok semmit nem erzem magam bunosnek. Szerintem sokkal de sokkal fontosabb dolgok vannak az eletben es nem kell sajnalkozni.

Oszinten irtam es tudom mivel fog jarni:(

Én az első gyerekemet 17 évesen szültem,és 1 éves koráig csak szopizott.Nagyon gyerek voltam még,de tejem az volt dögivel.Ösztönszerűen cselekedtem,amikor feszült a cicim fejtem.Persze kézzel mert akkor nem voltak ilyen jó mellszívól.Most 8 hónapos a pici,és ő is csak szopizik.Most is annyi tejem volt,hogy vitték 4,5 hónapig.

Amikor megkérdezik,hogy hogyan csinálom csak annyit mondok,hogy én EZT ÖRÖKÖLTEM!Valaki lakást,pénzt én ezt.NEkem 6 testvérem van és mind a heten szopiztunk.Az összes lánytestvéremnek ömlött a teje.Szerintem sokat számít a genetika.Sokan azt mondják,hogy a fejbe dől el minden,nem tudom,hogy igaz-e!

A táplálkozásról csak annyit,hogy aki a háborúban szült,azok közül is sokan tudták szoptatni a babájukat,pedig nem sok mindent ettek!

En hat heten at kuzdottem a szules utan a tejert. Egy korabbi valaszadot megcafolva nekem egyaltalan nem az volt a bajom, hogy hopp, puhak lettek a melleim es beparaztam, hogy nem eleg a tej, hanem epp az volt a baj, hogy vegig puhak voltak, meg sem indult a tejem...

Szules utan ket hettel korhazba kerultem, kiderult, hogy szulesnel nem vettek eszre, hogy egy jo tenyernyi placenta darab nem valt le, fent maradt a meh falan. Pedig aki latta a placentajat szules utan, az tudja, hogy nem akkora nagy valamirol van szo, hogy ne lehessen eszre venni, hogy kb a negyede hianyzik...

Sebaj, akkor legyintett a doki, hogy emiatt nincs tejem, miert is lett volna, hiszen elvileg az a hormon, ami a tejelvalasztast meginditja akkor kezd el termelodni, amikor a placenta levalik.

Sebaj, azert nem adtam fel, abban biztam, hogy majd ezutan beindul. Minden nap arrol abrandoztam, hogy talan ugy ebredek legkozelebb, hogy belovelt a tejem es tele van a cicim. Merthogy itt rengetegen szamolnak be errol. Es rengetegen irjak, hogy mindenki tud szoptatni, raadasul az anyosom 2000 km tavolsagbol erre meg ra is erositett. Ugyhogy csinaltam tovabb.

Szerintem nem a kajan mulik. Legalabbis en ettem mindent, valtozatosan, sokat, ittam is rengeteget, hiztam harom kilot a hat het alatt, szoval nem eheztem. Nem keveset koltottem csodabogyokra, ami meginditja majd a tejemet. Babazni szinte idom sem volt, mint ahogyan aludni sem, mert egy etetes kompletten nalunk ket oran at tartott: majd egy oran at mellen volt a fiam, de a vegen mar mindig orditott, nem csoda, ehesen az ures zacsit kellett szivnia. Ezutan megetettuk tapszerrel, majd elaltattam es egy oran at fejtem az ures ciciket. Ki lehet rohogni, de naponta hetszer ettunk, naponta hetszer csinaltam ezt vegig es az eredmenye az volt, hogy naponta kb 20 ml tejet produkaltam. Aludtam kb napi 3-4 orat hat reszletben.

Egy honap utan mar kimerult voltam, depis, ideges, letort, utaltam magamat, utaltam a vilagot, tulajdonkeppen meg a babazasnak sem tudtam orulni. Es minel tobbet olvastam utana, annal rosszabb volt. Komolyan mondom, hogy elorebb allt nalam az a rossz, hogy nem tudok szoptatni, mint az a jo, hogy van egy egesszeges fiunk. Ez azert gaz, ugye?

A ferjem konyorgott, hogy hagyjam mar abba. Vegul elhozta anyukamat es egyutt rendbe tettek a lelkemet. Elfogadtam, hogy nem megy, elfogadtam, hogy sokkal fontosabb az, hogy teherbe tudtam esni, egeszseges terhes voltam es van egy tokeletes babam, mint az, hogy van-e tejem, vagy nincs, mert ha e kozul a negy dolog kozul kell valasztani egyet, hogy melyik ne sikeruljon, akkor a tej a legkisebb veszteseg, mert a masik harom a babam eletehez kell. Nem volt egyszeru, de tultettem magam rajta.

Es ha hiszitek, ha nem egy het mulva mar kerek volt az eletunk. A babam elkezdte ataludni az ejszakat, fele annyit sem sirt egy nap, megjelentek az elso mosolyok, ami valoszinuleg annak koszonheto, hogy nem kellett mar orakon at feleslegesen szopnia a mellett, valamint en is sokkal tobbet es jobban, nyugodtabban foglalkoztam vele. En kivirultam, nem bogtem mar, megszuntek a mindennapos gyomorgorcseim, ujra mosolyogtam, rendbeszedtem a hazaseletemet, ismet irtam a baratoknak es persze elkezdtem megerteni, hogy miert is jo anyanak lenni.

Szoval az en fiam ezert tapszeres.

Es utolag mar csak azt banom, hogy erre az egeszre nem jottem ra szules utan ket hettel, igen, banom, hogy feleslegesen keseritettem meg mindharmunk eletet hat heten at...

8:55-ösnek! Én úgy látom a szoptató anyukák között vannak azok, akik nem tudják feldolgozni, hogy van, aki nem szoptat. Tápszerező anya még nem tett fel olyan kérdést, hogy miért van annyi szoptatott baba. Több mint egy éve látogatom ezt az oldalt, és millió ilyen kis polémiát végigolvastam már. A koreográfia:

1. szoptató anyuka felteszi "jóindulatú" kérdését

2.tápszerező anyukák elmesélik történetüket, mert itt nyilván nem azok böngésznek, akik a mellüket féltik

3.a vita eldurvul

4. szoptató anyukák kikérik maguknak, hogy a tápszerezők lenézik őket (hozzátenném, ennek én valahogy mindig a fordítottját láttam, de valahogy mindig ide lyukadnak ki)

5.a tápszerező szarul érzi magát, a szoptató boldog, mert megint kielégítette konfliktusigényét

Zárszó: én is szoptatok, úgyhogy nem a "keserűség" beszél belőlem, mint ahogy az szintén menetrendszerűen elhangzik itt. Hagyjátok már békén őket! Inkább olyan kérdést írjatok ki, hogy: "Tudjátok, én hogy szoptatok?" És leírjátok mit esztek, mit isztok, mennyit teszitek mellre a babát stb. Ez lenne a segítő szándék megnyilvánulása, nem az álnaív kérdések feltevése.

Először és utoljára szóltam hozzá ehhez a témához. Sziasztok.