Szerintetek van olyan hogy egy anyabol hianyzik az anyai oszton?

Amire Te gondolsz, az szerintem olyanoknál fordulhat elő, akik saját maguk nem váltak érzelmileg stabil és önálló felnőttekké, valamilyen szempontból saját maguk sérültek életük egy korábbi szakaszában.

Én ezt tudom elképzelni.

Amit "anyai ösztönnek" nevezünk, az nagyon sok esetben a tudat alatti otthonról hozott minta. Ha már a szülői házban is csúnya gondok voltak, akkor lehetséges sok minden.

A fenti példák, amiket említettek, hogy anya megöli gyermekét pl. ez az az szélsőséges eset, amikor az az "anya" már semmiképp nem nevezhető egészséges személyiségnek, pszichésen biztos hogy beteg. Amikor kisebb dolgokban tűnik egy anya "furcsának", akkor kisebb mértékben sérült.

Egyébként én azt gondolom, hogy megfelelő segítséggel az ember mindig dolgozhat magán, és bár az otthonról hozott minták egy része annyira erős, hogy teljesen levetkőzni egész életünk során nem fogjuk, mégis lehet fejlődni, és változni, ha a szándék meg van! Az idő is sokat segíthet ebben.

Nem rakjuk ki a gyereket, mert azért van annyi kontroll az emberben...

Az, hogy nincs mindig türelme az anyának, nem jelenti azt, hogy nem jó anya. Mivel minden apró momentumot nem ismerhetsz a másik ember életében, csak a magadéban, nincs jogod elítélni valakit azért, mert abban a pillanatban, amikor te szemben találod magad vele, ő épp nem úgy viselkedik, ahogy te azt elvárnád tőle.

Teszem azt te annyit látsz, hogy egy anyuka égő fejjel ordít a kisbabával. Felháborodsz, hogy milyen anya az ilyen. Azt nem tudod, hogy anyuka akkor már 36 órája talpon van, nem alszik, mert a baba hasfájós, van nagyobb testvér is, apukát is ki kell szolgálni, a lakást is rendbe tenni,stb... Mire az ordításig jutott, talán százszor kérte meg a nagytesót, hogy ne kenje a hajára a spenótot, apukát hogy most kivételesen vegye már elő magának a kenyeret: a pici pedig épp elaludt volna 3 órai ringatás után, de sírni kezd, mert valami felébreszti. Hát, lehet hogy egy szent nem ordítana, egy átlagember azért biztosan kiborul....

Hát ha mondjuk egy nyugodt gyereked van, akkor nyilván nem nehéz vele türelmesnek lenni. Szerintem az nem az anyai ösztönről szól, hanem az ember vérmérsékletétől és az alap személyiségjegyeiről.

Az anyai ösztön az inkább az -szerintem- hogy adott szituációkban hogy dönt az anya, a gyereke érdekét nézi, vagy a magáét.

Az ösztön maga ugye gondolkodás nélküli cselekvést jelent, tehát pl ha sétál valaki a gyerekével és lát egy autót kisodródni, a gyereket ellöki e az esetleges baleset közeléből, vagy hirtelen fékezésnél egy buszon megkapaszkodik e, vagy a gyereket kapja el.