Anyukák, van valaki aki felhőtlenül boldog volt a baba születése után is?

Engem nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a 6 hetes kisfiam bent szuszog a kiságyában, és igen boldog vagyok, mert 3 évig vártunk rá, mire megérkezett.

Én felhőtlenül boldog voltam amikor megszületett a kisfiam. Repültem a boldogságtól amikor hazajöhettünk a kórházból. Aztán itthon jött a "feketeleves". Az én fiam szinte soha nem aludt, állandóan ordított 2.5 hós koráig. reszkettem a fáradtságtól, bárhol elaludtam (ülve is), és mindig azt mondtam, hogy a régi életemet szeretném visszakapni. Már pszichológushoz akartak vinni, de a fiamnak elmúlt a hasfájása, és este 10 órától reggel 7-ig aludt. Na ekkortól élveztem igazán hogy ő van nekem/nekünk. Most 2.5 éves az életemet odaadnám érte. A kisebbik fiam éppen ma 2 hetes, és az érzés a régi. Szeretem de még nem érzem azt a felhőtlen nagy boldogságot a kialvatlanságtól, fáradságtól, bár ő sokkal nyugisabb baba, mint a nagy volt. Remélem most nem kell 2.5 hónapot várnom arra hogy tiszta szívből tudjam imádni úgy mint a nagyot.

Én alapvetően nem hiszek az olyan terminusokban, mint "felhőtlen boldogság"... ilyen állapot szerintem nem létezik... csak esetleg másodpercekre, percekre töltheti el az embert valami boldogság-érzet... igen, ilyet sokszor érzek, amikor a kislányomra nézek... de szerintem ezt nem "kell" állandóan érezni... nyugodj meg, kedves Kérdező, semmi baj nincsen Veled, csak Te is emberből vagy... de lehet, hogy ha kicsit más szemszögből nézed a mostani helyzeted, változni fognak az érzéseid :))))))))))

Kérdésed elolvasása utána kapásból azt válaszoltam volna, hogy én sem vagyok az. Egy kialvatlan fáradt robot vagyok, 5 hónapos babával. De aztán végigolvastam az előttem szólókat, és végiggondoltam a 9+5 hónapot. (Imádtam kismama lenni, imádtam szülni, szülés után 6 hétig kialvatlanságom ellenére is nagyon fel voltam töltődve energiával). Most pedig a 3 oldalnyi hideg-meleg válasz elolvasása után csak rá gondoltam a pindúr kisfiamra, aki most a kiságyában édesen alszik, és úgy meghatódtam, hogy percek óta potyognak a könnyeim!!! Igen, anya vagyok, és imádom a kisfiam!!! Az a baj, hogy ritkán "jön szembe ilyen kérdés", a "taposómalomban" nem állunk meg 1 percre végiggondolni, hogy tényleg milyen csodálatos dolog ez. Köszönöm mindenkinek :-). (Persze most sem pihenek, hanem a gép előtt ülök :-) ).