Anyukák, van valaki aki felhőtlenül boldog volt a baba születése után is?

első vagyok

2 gyerekem van (11 és majdnem 2 éves) imádom őket, páromat szintén de amint írtam, felhőtlenül boldog egészen mástól tudok lenni/lennék.

Vanak vágyaim az életben, amik ha megvalósulnának, akkor úgy éreznék.

Az anyaság nem azt jelenit, hogy egész életedben a föld felett kell lebegni boldogságtól, sőt

Akkor én nagyon kivétel vagyok, mert már a műtőben éreztem (császárral született a fiam), hogy anya vagyok. Mikor elvitték, a szívem szakadt bele. Alig vártam, hogy visszahozzák. Sírva hívtam fel a páromat, hogy apuka lett. Már a kórházban ki sem adtam a kezemből egy percre sem, egész nap néztem, hogy milyen csöpp és milyen gyönyörű. A szobatársam meg is jegyezte, hogy sugárzik rólam a boldogság és a szeretet a kis emberke felé.

Azóta is imádok vele lenni a nap minden percében.

Bezártság? Miért? Felöltöztetem és megyünk. Már 2 hetes korában 20 perceket sétáltunk. Megőrülne, ha egy nap nem mehetne ki. És minden napra kitalálok valami programot, hogy mehessünk valamerre. Nem klubozunk, nem jártunk babaúszásra, masszázsra, mégis sokat megyünk. Sosem éreztem bezárva magam miatta.

Nagyon jól éltük meg a fogzást is, igaz, még hátra van a fele, de ki bánja? Hozzá tartozik.

Nem aludt? Hát volt olyan is, nem is egyszer. 2 hónapig folyamatosan beteg volt, éjjel is óránként keltem hozzá, hogy nem lázasodott-e be. Túléltük. Pedig segítségem 0, apa 3 műszakba jár dolgozni hétfőtől szombatig, így max. játszik vele, ha itthon van, mert a napirendjébe nem tud beleilleszkedni. Úgyhogy én felhőtlenül boldog vagyok a gyerekem miatt, más miatt nem annyira (pénzügyek), de az, hogy anya lehetek, mindennél jobb érzés.

Fel a fejjel csajos! Lesz ez jobb is, csak lehet, hogy kimerültél. Kérj "kimenőt" apukától, hogy egy fodrászhoz elmenj, vagy csak egy nagyot sétálni egyedül. Nagymamák hétvégén unokázhatnak, amíg te vásárolgatsz, vagy csak beülsz egy barátnővel egy kávéra valahova pletyuzni.

Ahogy írta előttem valaki, ha nem javul a helyzet és ilyen borúsan látod a dolgot, azért egy szakembert nem árt felkeresni, nehogy tényleg depresszió legyen a vége.

Én két hónapig olyan voltam. Mint egy gép. kelés-cici-pelus-ringatás-alvás. Olyan napi három óra alvással tengődtem, azt sem tudtam merre van az előre, de négy emberre kellett főznöm, mosnom, takarítanom.

Aztán egyik nap megtört a jég: ciciztetés közben, alányom hátrahajtotta a fejecskéjét és rám mosolygott. Rám. A férjemen kívül nem volt senkinek sem jó szava hozzám, a lányom kólikás, állandóan ordított, anyós csesztetett az élettársa meg azon siránkozott, hogy sír a gyerek, nem tud pihenni, miközben ő egész nap a tévét leste, csak wcre és enni jött ki.

Császár volt, a sebem fájt, hisztis voltam, kialvatlan. Kezdő anyuka vagyok, hat oldalról kaptam ellentétes tanácsokat, össze voltam zavarodva.

De azután az igazi mosoly után valahogy jobb lett.

Bár még most is meglepődöm néha, hogy férjem van és külön kis családom.

Javaslom neked Anna McGrail: A babasírás könyve

Van szó benne erről a letargiáról is!

Kitartás! Találd meg az örömöd!

Engem lepontoztak azért, mert felhőtlenül boldog vagyok???????????????

De gonoszak vagytok, néhány anyuka, persze, magyar mentalitás, dögöljön meg a szomszéd tehene is... :(

Fiam megszületése után közel 2 hónap kellett,hogy ne csak gépiesen tevékenykedjek mellette,az első két hét a pokol volt,mikor aludt,akkor is folyamatban figyeltem,csak akkor mertem aludni,ha valaki más is figyelt rá. Féltettem,de nem volt meg az a nagy anyaság érzés. Születése után szinte fel se fogtam,mikor mondták h anyuka,hogy az én vagyok.

és akkor hirtelen elöntött az anyaság érzése,de addig iszonyat lelkiismeret furdalásom is volt,h nem érzem ezt.

Lányom születése után ez már nem volt,ott már terhesség alatt tudtam,h bizza a pocaklakó anyukája vagyok.

Én is felhőtlenül boldog vagyok. Szeretek otthon lenni a fiammal, 9 hónapos. Szeretek anya lenni. Fura, hogy van valaki, aki feltétel nélkül szeret, és akit feltétel nélkül szeretek. A férjemet csodálatos megélni apaként, sosem gondoltam, hogy ilyen lesz.

Engem ami bosszant, az a házimunka:) de ez a baba előtt is így volt.

Nagyon Boldog vagyok és ez kb azóta tart, mióta megfogant a most már 13 hónapos kisfiam! Tünetmentes, csodaszámba menő volt a várandósságom. Első perctől jó alvó, semmiféle fájdalmam nem volt szülés után, mai napig szopik, egészséges és szép. Ráadásnak itt van a pocakomban a 6 hetes kis második mazsolánk.

Csoda ha boldog vagyok??:)