Mikor lehetek újra a "régi"?

Megértelek, minden amit leírtál rám is igaz. Kezdj el ésszerűen enni, ne fogyózz, de ne egyél édességet, lisztes dolgokat, tésztát. De akkor sem indul be azonnal a fogyás, én már hónapok óta nem ettem ilyesmit egyáltalán, (és cukorbeteg étrendet tartok)mire nagy nehezen megindultak a kilók, eddig 6 kilót fogytam és még legalább nyolcat kéne.

Esténként tornázz, ha csak kicsit megy, az is jó. És napközben sétálj nagyokat. Azt mondják, hogy fél év, mire elindulnak a kilók lefelé. Próbálj sokat pihenni, az is kell a fogyásnak. A csíkok meg örökre emlékeztetnek a kisbabádra, fogd fel harci sérülésnek!

1 éves a fiam :) annyi vagyok most mint szülés előtt :) igaz nem úgy, azért megváltozott az alakom de szerintem soha nem leszek olyan már... :(

mikor játszunk, tornázgatok. pl. míg formabedobózunk megcsinálok 20 felülést, aztán mikor golyópályázunk 50 guggolást meg ilyenek, ettől jobban érzem magam :)

ha nagyon zavar ahogy kinézel próbálj meg Te is mozogni vagy picurral vagy mikor alszik. kis fél órás könnyű tornától nem fog elapadni a tejed és nagyon hamar látni fogod az eredményt és jobban fogod érezni magad :)

aztán persze menjetek, sétáljatok nagyokat babáddal, a friss levegő is jót tesz, arról nem is beszélve ha kicsit tempósabban tolod a kocsit, alakformáló :D

Pont ez a helyzet velem is. Már 11 hónapos a babám, több, mint 3 hónapja nem szopik, de még mindig lóg a hasam, a mellem majdnem a hasamig ér (rengeteg tejem volt, még most is folyik), csíkos vagyok mint egy zebra, szóval nem szeretek tükörbe nézni. Fogyózni sem tudok, mert amint elhatározom, hogy na mától fogyózok, olyan farkasétvágyam lesz, hogy megenném még a rozsdás szöget is. Szerintem pszichésen. És nem tudok lemondani a kenyérről és a tésztáról, mert nagyon szeretem. De igyekszek minél többet mozogni, sétálni, tornázni itthon. Most, hogy már nagyobb a babám úgy csinálok felüléseket, hogy rajtam van, mint plusz súly. Sokat lépcsőzök. Fogmosás közben lábrogyasztok és hasonlók. :D

De a páromat nem zavarja egyáltalán (nem is értem, hogy miért), azt mondja, ő nem a kilóimat és egyéb ilyen dolgokat látja, amik engem zavarnak, hanem engem. És szeret, kíván.

Szóval, fel a fejjel, nincs itt a világ vége. :D

Szia!

Ugyanúgy érzek mint Te! A kisfiam 10 hós.. elment a nyár, lassan az első tél is Vele, és kilók felől ugyanott vagyok, mint a szülés utáni 2.hónapban.:-( Én is nézegetem néha a régi képeimet, és bizony elszomorodok nagyon,mert olyan bizony nem leszek már soha:-( Legalábbis nagyon valószínű.. De ahogy az előttem szólok is írták, meg kell békélni ezzel az állapottal, mert másképp úgyse megy! Megtenni ami tőlünk telik, ahogy telik az idő egyre jobban visszatalálunk magunkhoz is!Mert a kilóka kivéve nálam azért így van. Lassan lassan újra Én vagyok úgy érzem! :-) Fel a fejjel, az idő nem áll meg, és jobban fogod érezni magad Te is! Minden jót!

T.