3 gyerek az anyagi fellendülés miatt? Csak én érzem ezt gáznak? Bővebben lentebb.

Szerinted mit kellett volna tennie?

28 éves vagyok öt éve házas. Van egy 80%-ban hiteles lakásunk, egy 50%-ban hiteles autónk. Férjem jelen helyzetben napi 12 óra munka mellett kb. havi 20-30 ezer forinttal keres kevesebbet, mint három évvel ezelőtt 8 órás munkával. Jelen helyzetben éppen, hogy csak kihúzzuk a hónapot. Nem kéregetünk kölcsön, de igyekszünk mindenből a legolcsóbbat venni, a gyerekek leginkább használt ruhákban járnak, magunknak inkább nem veszünk semmit. Van egy 29 és egy 15 hónapos kisfiam. Kettőt terveztünk, kis korkülönbséggel. Csakhogy egyetlen egyszer nem védekeztünk, mikor a kisebbik 9 hónapos volt. És persze kopogtatott is a gólya. A férjem mindjárt rávágta, hogy ha nem vetetjük el éhen halunk. Én el sem tudtam képzelni, hogy megöljek egy kisbabát, ha egyszer van lakásunk, van ételünk, még ha nehézségek árán is. Pedig amúgy hulla fáradt voltam/vagyok a két gyerektől, hiszen nincs segítségem, a férjem korán megy, későn jön haza. Végül is megtartottuk a babát, reméljük, hogy ahol van hely kettőnek, ott lesz hely háromnak is. Tudom, hogy járnak bizonyos kedvezmények a gyerekek után, de én nem látom olyan soknak, hogy attól egy fillérrel is jobban fogunk tudni élni, sőt! Szerinted mennyi adókedvezményt fogunk tudni érvényesíteni a férjem minimálbéréből vagy az én alig 70.000 forintos gyedemből? A gyerekek bölcsődei, óvodai étkezési hozzájárulása valóban jól jön, de azért nem leszek tőle gazdagabb, a családi pótlékból pedig még a pelenka és a popsitörlő ára is nehezen jön ki, nem hogy még ezért érné meg gyereket szülni. Nem egyszerű gyereket nevelni, nem egyszerű felelősséget vállalni másokért, pláne, ha még komolyan is veszed és egy életen át tartod is magad hozzá. De ha belegondolok, hogy választanám-e a gyerektelen, gondtalan anyagi életemet, amikor csak magamért voltam felelős, nem voltam nyúzott, fáradt a gyerekektől és az volt a legfontosabb, hogy milyen ruhát vásároljak magamnak. Vagy választanám-e a mostani hullafáradt önmagamat két pici gyerekkel, egy csodás férjjel és egy félidős magzattal, csupa anyagi nyűggel, akkor vidáman az utóbbira tenném a voksomat, hiszen annyira boldog vagyok, hogy vannak nekem, ők a mindeneim, nélkülük nem is lenne értelme az életemnek.